Országunk a hatalmaskodók országa és ez nem csak az alsó, hanem a felső rétegre is igaz, különösen a bírákra. Természetesen nem mindre, hiszen sok kivétel van, de a sajtóban megnyilvánulókra alapvetően igen, márpedig ők határozzák meg a róluk alkotott képet. Ezen kép alapján a bírák gőgösek, kioktatóak, nagyképek, hevesen antikommunisták, ami miatt sokan kifejezetten jobboldalinak tartják őket. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nem hajlandóak elismerni, hogy nem tévedhetetlenek, holott folyamatosan bírói tévedésekkel vannak tele a médiák (ha véletlen elismerik a nyilvánvaló hibát, akkor felháborodnak, hogy ők is emberek).
Sokat segítene, ha a bírák nem tiltakoznának minden egyes kritika ellen, és vállalnák a felelősséget a tévedéseik miatt. Első lépésként valóban nyilvánossá kellene tenni a nyilvános pereket. A XXI. században nem nagy kérés (elvileg), hogy a kötelező indoklások mindenki számára elérhetőek legyenek, hogy ne csupán egy rövid, szakmailag nem mindig korrekt MTI hír legyen az egyetlen forrás. Ez persze nem zárná ki az egyes médiák elfogult értelmezéseit, de legalább a valóban érdeklődő ember megtudhatná, mi is az igazság. Talán akkor nem kizárólag féligazságok keringenének a köztudatban és a sajtóban, hiszen könnyen megismerhető lenne a teljes igazság. Ehhez persze az is kellene, hogy az indoklások értelmesek legyenek és konzekvensek.
Jelenleg egy bírósági ítéletnél teljesen közömbös, hogy mi az indoklás, mert mindkét fél fellebbez. Az érdeklődő pedig nem tud mit gondolni az ügyről, mert az indoklás vagy nem ismert, vagy értelmetlen (ellentmondásos, jogtalan). Ilyenkor történik gyakran, hogy a másodfok ellentétes ítéletet hoz, amit az érdeklődő szintén nem ért.
Ebből születnek a feltételezések, az elfogult és hozzánemértő bíróságról alkotott gondolatok, amelyeket tovább erősít, hogy a megnyilvánulók semmiféle kritikát nem hajlandóak elfogadni, magyarázatot adni különösen nem. Jelenleg a felettes ellenőrző szerv kizárólag a mundér becsületét védi, semmiféle visszaélés, törvénytelenség feltárásában nem érdekelt, sőt kifejezetten gátolja is azokat.
Sokat segítene, ha a bírák nem tiltakoznának minden egyes kritika ellen, és vállalnák a felelősséget a tévedéseik miatt. Első lépésként valóban nyilvánossá kellene tenni a nyilvános pereket. A XXI. században nem nagy kérés (elvileg), hogy a kötelező indoklások mindenki számára elérhetőek legyenek, hogy ne csupán egy rövid, szakmailag nem mindig korrekt MTI hír legyen az egyetlen forrás. Ez persze nem zárná ki az egyes médiák elfogult értelmezéseit, de legalább a valóban érdeklődő ember megtudhatná, mi is az igazság. Talán akkor nem kizárólag féligazságok keringenének a köztudatban és a sajtóban, hiszen könnyen megismerhető lenne a teljes igazság. Ehhez persze az is kellene, hogy az indoklások értelmesek legyenek és konzekvensek.
Jelenleg egy bírósági ítéletnél teljesen közömbös, hogy mi az indoklás, mert mindkét fél fellebbez. Az érdeklődő pedig nem tud mit gondolni az ügyről, mert az indoklás vagy nem ismert, vagy értelmetlen (ellentmondásos, jogtalan). Ilyenkor történik gyakran, hogy a másodfok ellentétes ítéletet hoz, amit az érdeklődő szintén nem ért.
Ebből születnek a feltételezések, az elfogult és hozzánemértő bíróságról alkotott gondolatok, amelyeket tovább erősít, hogy a megnyilvánulók semmiféle kritikát nem hajlandóak elfogadni, magyarázatot adni különösen nem. Jelenleg a felettes ellenőrző szerv kizárólag a mundér becsületét védi, semmiféle visszaélés, törvénytelenség feltárásában nem érdekelt, sőt kifejezetten gátolja is azokat.