Gondolatok a könnytárból

Válogatottunk parádés játékkal 4-0-t játszott a norvégokkal Oslóban. A meccs után minden drukker elégedetten csettinthetett, hiszen sokkal jobbak voltunk, mint Athénban, nem csupán pillanataink voltak, hanem komoly perceink is, volt jó néhány szép csel, elfutás, szerelés, kapusbravúr, csak éppen kaptunk 4 gólt...
Várhidi mester is elmondta, hogy a norvégok egyénileg nem jobbak mint mi (pláne mint a görögök), azt azonban nem nagyon fejtegette, miért lett akkor ilyen sima a végeredmény. Talán, mert ha nem a játékosok között van a különbség, akkor az edzőkben van. Mert egyértelműen edzői hiba, hogy egy szögletnél nem védjük a kapust, hogy simán lefejelik a védőnket, mert az nem figyelt. Talán ahhoz is van az edzőnek némi köze, hogy 1-0-nál a magyar csapat miután kihagy pár helyzetet úgy összeomlik idegileg, hogy mérgezett egérként szaladgál a védelem. Talán mert Carew őrzését úgy akarta megoldani az edző, hogy az gyakorlatilag állandó veszélyt jelentett, mert azt csinált amit akart a 2 őrzőjével.

Persze nem akarom azt mondani, hogy egy értelmes edzővel sokkal jobb lenne a helyzet. Matthäus megmutatta, hogy nem kell nagy edzőnek lenni, hogy kiemelkedjen ebből a magyar szintből, de ennek a játékosállománynak nem lehet célul kitűzni, hogy jusson tovább, hogy produkáljon valami eredményt mázli nélkül.
Kellene még néhány norvég meccs, hogy minden érintett felfogja, ha csapatunk jó, akkor sincs esélyünk középcsapatok ellen, ha azok kicsit is összekapják magukat. Hogy az elvárás maximum a harcos játék lehet, nem a pozitív végeredmény, legfeljebb a nálunk hátrább rangsorolt csapatok ellen, de abból nincs már sok. Hogy elolvassa végre valaki, miket nyilatkozik egy izlandi, máltai vagy éppen luxemburgi edző. Hogy éppen ezért a címlapon az szerepeljen, hogy a görögök hatalmas mázlival verték meg a rivális Máltát a 95. percben, vagyis van még esélyünk az 5. hely elérésére. Hogy nem a realista médiákban és drukkerekben kell az ellenséget látni, hanem az irreális célokat kitűzőkben. Csak sajnos ez a teljes focista elit öngyilkosságával járna...
Bár, ki sajnálná őket? Pont ez lenne a megoldás. Elzavarni mindenkit, aki pénzt keres ebből a sportból. Jöjjön Nyilasi (vagy bárki, akit nem köpnek szembe két vereség után), és kapja meg a 6-10 éveseket. Adjunk neki 15 év teljhatalmat. Amatőr alapon lehetne a válogatottal pár évig valaki és csináljon, amit akar. A lényeg, kinevelni egy olyan generációt, amely valóban szeret focizni, és ami a lényeg, nem a mai magyar fociközegben nő fel. Nyilasi ugyanis leszerződtetne (pénzért!) nyugati edzőket, akik valóban értenek a szakmájukhoz. A felnövő gyerekek pedig nem játszhatnának a magyar bajnokságban. Lenne nekik külön bajnokság, ez lenne a profi bajnokság, idővel át lehetne nevezni NBI-nek.
Mert hiába magyaráz Várhidi, egyénileg sokkal jobbak a norvégok. A közhely szerint fizikálisan jobbak, ám technikában nem. Hmm, látta már valaki cselezni a norvégokat? Vagy legalább passzolni? Gera szebben szaltózik, kb. ennyi a híres magyar technika. A fizikális hátrány pedig azt jelenti, hogy gyorsabban futnak, és nem mellesleg sokkal többet. Továbbá magasabbak, de nem csak emiatt fejelnek ám jobban, hanem mert megtanulták, továbbá több izmuk is van - mellesleg. Emellett ütköznek is, ha kell. Ezt hazánkban nem tanítják ám. Nálunk szerelni úgy szoktak, hogy könyökölnek, lerántanak, felrúgnak, kitapossák a belét. Nem véletlenül kapunk az átlagnál több sárga lapot. A világ más tájain tudják, hogy ezek szabálytalanok, és az ütközések, lökések, elnyomások szerepelnek a fiatalok tananyagjában. A válogatott főleg ezért sokkal rosszabb, mint az egyének a klubjaikban. Ha mindenki szabálytalan módon akar labdát szerezni, akkor az nem vezet jóra - pláne a bírónál. És ha nincs, aki fusson...
Szóval 15 év, külön szisztéma, nyugati mesterek, sok-sok türelem. Addig lesz idő elfogadni a realitást, és a sok megspórolt pénzből még a költségvetési hiány is javulhat. És 15 év múlva nem fogunk ám kijutni a VB-re, de valódi esélyünk lesz rá. Mint a norvégoknak.