Alapvetően nem szeretem, ha fognak egy klasszikust, és modernizálják, újraértelmezik az egész történetet. Úgy szoktam érezni ilyenkor, hogy az alapmű elveszít mindazt, amitől az, ami, és egy olyan film kerekedik az egészből, amit csak azért néz meg az ember, mert a klasszikust akarja látni. Gyakran csak ennyit is ér az egész.Szombaton este a Duna tévében azonban az üdítő kivétellel találkoztam. A kedvencemről, a Büszkeség és balítélet adaptációjáról volt szó, amiből sokat láttam már, de egyik sem fogott meg igazán. A magyar címből (eredetileg Bride and Predjudice, magyar fordítás: Mátkaság és legényélet - no comment...) ugyan nem derült ki, hogy miről is van szó, csak a rövid ajánlóból tudtam meg, hogy ezúttal Indiába helyezték át a klasszikus regény cselekményét. Bár nekem is, mint gondolom sokaknak, a 6 részes BBC sorozat marad az etalon Colin Firth-tel, úgy gondoltam, hogy mivel az indiai filmeket szeretem, egy próbát megér. És nem bántam meg, sőt nagyon jól szórakoztam.
Kezdjük a főszereplőkkel. Szerintem nem kétséges, hogy Martin Henderson tanulmányozta Colin Firth Mr. Darcyját, amikor a szerepet tanulta. Sokszor úgy éreztem, ugyanaz a pillantás, mint Firsth-nél: ez a Darcy ugyanolyan szenvedélyes, ugyanolyan romantikus. Mégis Will Darcy más, egy fontos dologban különböznek. Colin Firsth Darcy-ja sokkal arisztokratikusabb, a 19. századi Angliában elsősorban nem a vagyona választotta el Lizzy-től, hanem az, hogy arisztokrata volt, magasabb osztályból származott. Az amerikai Will Darcy ugyanakkor - amellett, hogy teljesen más világból jött, mint Lalita - elsősorban a pénze, a gazdagsága miatt nem érzi magához valónak az indiai lányt. 
A női főszerepben a gyönyörű Aishwarya Rai-t láthatjuk, India legnépszerűbb színésznőjét. Európában és Amerikában kevesen ismerik a nevét, Miss India és Miss World-ként indult, majd ösztönös tehetségével gyorsan a filmcsillagok közé emelkedett. Hét év alatt 24 filmet forgatott, ami hatalmas szám, de Indiában készítik a legtöbb filmet a világon. Nem is tud minden felkérésnek eleget tenni, olyan filmszerepeket utasított vissza, mint a Trója vagy a Mr. és Mrs Smith női főszerepe (hollywoodi kollegái nagy örömére...). Tavaly a legvonzóbb asszonynak választották, és néhány éve azzal került az újságok címoldalára, hogy az esküvője előtt a vőlegényének volt szeretője a házuk előtt nyilvánosan felvágta az ereit. A filmvásznon hihetetlen természetességgel mozog, sugárzik belőle az indiai nők titkozatossága. Lalita sok dologban hasonlít Lizzy-re, okos és művelt, és szenvedélyesen szereti hazáját. A történetet nemcsak modernizálták, hanem kicsit át is alakították, azonban akik ismerik az eredeti művet pontosan megtalálták benne a klasszikus jeleneteket. Én kicsit megijedtem, amikor Amerikában olyan nagyon kezdtek egymásra találni, hogy kimarad a kedvenc jelenetem, amikor Darcy szerelmi vallomásában vérig sérti Lalitát, de szerencsére ezt a részt nem hagyhatták ki. Kicsit mások a helyzetek, néha itt-ott átalakulnak a jelenetek, de ahogy az indiai filmeknél lenni szokott, a jók nagyon jók, a rosszak pedig nagyon rosszak, és a happy end sem maradhat el. Közben pedig szól a zene, és az indiaiak úgy tesznek, mintha ők volnának a legboldogabb nép az egész világon.
Végül az tetszett még igazán, hogy végre sikerült egy olyan helyszínt találni ennek a történetnek, amiben Jane Austen megírta. India legalább olyan zárt világ, mint a 19. századi Anglia, ugyanolyan merev szabályokkal. Itt is ki van zárva, hogy a párok az esküvő előtt csókolózzanak, sőt indiai filmben még utána nem is engedhető meg ilyen erkölcstelenség (sőt nyilvánosan a mozivásznon kívül sem - erről Richard Gere tudna mesélni...). Szerintem ez az a történet, amiben csók nélkül is tökéletesen kifejeződnek az érzelmek, egy pillantással, egy-egy érintéssel, öleléssel. A csókokat mindig csak fölösleges hollywoodi giccsnek érzem, lásd a 2005-ös Büszkeség és balítéletet Keira Knightley-val.A Mátkaság és legényélet egy kellemes, szórakoztató indiai film, amely a Büszkeség és balítélet jegyeit viseli, mégis alapvetően különbözik tőle: az alapmű értékeit megtartva mutatja be az indiai életet és annak találkozását az amerikai és az angol kultúrával. Ettől válik többé, mint a többi adaptáció.
