A leköszönő kisebbségi ombudsmannak, Kaltenbach Jenőnek végre volt elég bátorsága világgá kürtölni, hogy az egész rendszer úgy rossz, ahogy van. Az egyik főproblémának azt tartja, hogy a törvények szerint bárki lehet kisebbségi képviselő, csupán kisebbséginek kell vallania magát. Kaltenbach szerint ez nonszensz, hiszen a visszaélések melegágya, ha önkéntes bevallásra döntjük el valakiről, hogy kisebbségi-e.Úgy vélem csupán ezen mondata elég bizonyíték arra, hogy alkalmatlan a posztjára Kaltenbach, sőt bármely más posztra is egy demokratikus államban. Kaltenbach nem fogadja el az önkéntes vállalást, és külső döntést vár (cigánylistát, zsidólistát stb.). Noha egy demokratikus államban az egyének magánügye, hogy melyik kisebbségbe tartoznak, és személyes döntése, hogy ezt nyilvánossá teszi-e. Az államnak nincs joga ezt sem összegyűjteni, sem előírni, sem eldönteni, mert volt már olyan állam, amely ezt tette, és ismert a következmény. Kaltenbach szerint tarthatatlan, hogy az adott közösségnek nincs beleszólása, hogy elismeri-e tagjának az illetőt. Kíváncsi vagyok, akkor a választás szerinte micsoda? Meglehetősen fura lenne, ha először arról szavaznának, vajon XY valóban tagja-e az adott nemzetiségnek.
Túl egyszerű lenne visszakérdezni, hogy mégis, mit tett, ha 12 éves hivatali ideje leteltével csak annyit tud mondani, hogy a helyzet katasztrofális. Ezért inkább azt kérdezem: ha már lényegi dolgokkal nem tudott foglalkozni, miért nem talált legalább egy magyar szót arra, hogy ombudsman?
