A mai nagyobb közintézmények talán legnagyobb baja a belső osztályharc. Ha egy intézmény kellően nagy ahhoz, hogy külön osztályok, részlegek legyenek, akkor ezek rivalizálni fognak egymással. A gond nem is ez a tény, hanem, hogy abban rivalizálnak, melyikük végezzen kevesebb munkát. Az osztályvezetők nem azért fognak egymásnak esni, hogy melyikük metódusa hasznosabb az intézménynek, hanem azért, hogy melyikük dolgozzon kevesebbet. A fizetés úgyis ugyanannyi...
Éppen azért, mert a hatékonyság nem szempont, sok alkalmatlan munkaerő henyél. Ők azért henyélnek, mert a munkavégzésük több bajjal jár, mint haszonnal, ugyanis a hibák korrigálása miatt többet kellene dolgozni az osztály valódi munkaerejének. Így alakul ki a katonasághoz hasonlatos rendszer, amelynek lényege, hogy minél alkalmatlanabb valaki a munkájára, annál kevesebbet kell dolgoznia, természetesen annál messzebb a központtól. A katonaságban a hátországban szolgált a hadsereg legszánalmasabb része, míg a fronton az elit. A közintézményekben ugyanez a helyzet, a felesleges munkaerőt eldugják, lehetőleg úgy, hogy a vezetőségnek se tünjön fel, hogy mennyire feleslegesek.