Nem szokásom a miniszterelnököt tömjénezni, de most olyat szólt, ami méltó rá. A parlament szünet előtti utolsó napján röviden elmagyarázta, hogy milyen is lesz az eü biztosítói rendszere.
Egységes alapellátás lesz, ami mindenkinek ugyanannyiba kerül (mint most) és a biztosítók nem válogathatnak a betegek közül. Ebből következik, hogy nem érhet senkit nagyobb hátrány, mint jelenleg, sőt.
Így legyen! Ha nem, majd keresünk alkalmasabb vezetőt...

Gyurcsány egyébként Navracsicsnak adott válaszában utalt az előző rendszerre, amelynek az volt a jellegzetessége, hogy vevők és szolgáltatást nyújtók viszonyában a szolgáltatást nyújtók voltak előnyben. Mindenki kereste a kapcsolatot, hogyan kaphatna egy jó autókiutalást, a hentesnél hogyan kaphatna egy szép szelet jó felsált, vagy folytathatnám a sort. Az egészségügyben sok tekintetben ugyanez működik. Ha a képviselő úr beteg, majdnem fogadni mernék rá, megkeresi, mert meg tudja keresni, hogy az adott betegségnek ki a legjobb orvosa, és gyanítom, hogy nagyon ritkán áll vagy ül sorban a szakrendeléseken. Egészen biztos vagyok benne, hogy a képviselő úrnak sokkal több szolgáltatás, és jobb minőségű szolgáltatás jár, mint valahol Biharban egy kicsike faluban. Most az a sajátos helyzet van, hogy az eladók diktálják a pozíciót. (...) El tudnák-e képzelni, hogy a kocsmáros dönti el, hogy hány sört rendelünk? Vannak, akik ennek örülnének egészen addig, amíg ki nem kell fizetni. Ma az egészségügyben az az állapot van, hogy az egészségügyi szolgáltatók döntik el, hogy nekünk mennyi szolgáltatást kívánnak eladni és nekünk fogalmunk sincs nemcsak arról, hogy az kell-e, hanem hogy ki tudjuk-e a végén fizetni. Mert azt a költségvetést, ami a mi adó- forintjainkból és járulékforintjainkból van, azt nem érezzük a magunkénak.
Ez az, amit eddig egy miniszterelnök sem mert kimondani.