Tamás Gáspár Miklós írt egy szép oldalt a Népszavába, amelyben vázolja a jelenlegi nem túl szívderítő képet a sajtóval kapcsolatban.
Balliberális médiafölény csak a torz értékelésekben van, amelyek igen gyakoriak, hiszen a Fidesz már egy évtizede tudja, hogy ha valamit elég gyakran hangoztat, akkor azt egyre többen igaznak vélik. TGM arról ír, hogy a ballib tábor már nem olyan, mint a rendszerváltás utáni pár évben. Akkor még volt ereje, Chartát írt, nagy létszámban tüntetett, tömegével álltak ki eszméjük mellett. Ma viszont a fásultság, bénultság, közöny a jellemző. Az egykor lelkes tömeg megunta és megszokta a jobboldali túlkapásokat. Olyan ez, mint az iraki (izraeli) helyzet. Az első néhány merénylet még vezető hír volt. Ma már igen sok amerikainak (pláne irakinak) kell meghalnia, hogy egyáltalán írjanak róla valamit. Hamis ígérettel lenyúlták a Magyar Hírlapot? Orbán beszédét neonáci rockzenekar követi? Akadályozzák a Klubrádió műsorát és egy vezető ellenzéki lekomcsizza? Zsidózik egy fideszes? A MN-ben "állandó rovat" a helyreigazítás? Ugyan már! Maximum egy rövid említés és kész.
TGM csak a fásultságra fogja mindezt, szerintem más tényező is van. Mégpedig az, hogy a ballib oldalon többségében azok maradtak, akiknek elege van az állandó hatalmi harcból, tüntetésekből, tiltakozásokból. Annak örülnek, ha végre nem erről van szó, így aztán semmi kedvük részt venni egy ilyenen. Nem egyszerűen fásultak, magát a módszert unták/utálták meg. Másrészt ma már nem lehet azzal mobilizálni senkit, hogy meg kell védeni a demokráciát. Mert láthattuk, hogy a demokrácia torzul, de meg nem szűnik (ez ugyan rossz érv, de jellemző) valamint a demokráciáról vallott nézetek elég széles skálán mozognak (pl. sokan nem tartják demokratikusnak az utcai politizálást, holott kifejezetten az; míg annak tartják a gesztuspolitikát, amely nem feltétlenül) emiatt pláne nem lehet erre hivatkozva mozgósítani.
Balliberális médiafölény csak a torz értékelésekben van, amelyek igen gyakoriak, hiszen a Fidesz már egy évtizede tudja, hogy ha valamit elég gyakran hangoztat, akkor azt egyre többen igaznak vélik. TGM arról ír, hogy a ballib tábor már nem olyan, mint a rendszerváltás utáni pár évben. Akkor még volt ereje, Chartát írt, nagy létszámban tüntetett, tömegével álltak ki eszméjük mellett. Ma viszont a fásultság, bénultság, közöny a jellemző. Az egykor lelkes tömeg megunta és megszokta a jobboldali túlkapásokat. Olyan ez, mint az iraki (izraeli) helyzet. Az első néhány merénylet még vezető hír volt. Ma már igen sok amerikainak (pláne irakinak) kell meghalnia, hogy egyáltalán írjanak róla valamit. Hamis ígérettel lenyúlták a Magyar Hírlapot? Orbán beszédét neonáci rockzenekar követi? Akadályozzák a Klubrádió műsorát és egy vezető ellenzéki lekomcsizza? Zsidózik egy fideszes? A MN-ben "állandó rovat" a helyreigazítás? Ugyan már! Maximum egy rövid említés és kész.
TGM csak a fásultságra fogja mindezt, szerintem más tényező is van. Mégpedig az, hogy a ballib oldalon többségében azok maradtak, akiknek elege van az állandó hatalmi harcból, tüntetésekből, tiltakozásokból. Annak örülnek, ha végre nem erről van szó, így aztán semmi kedvük részt venni egy ilyenen. Nem egyszerűen fásultak, magát a módszert unták/utálták meg. Másrészt ma már nem lehet azzal mobilizálni senkit, hogy meg kell védeni a demokráciát. Mert láthattuk, hogy a demokrácia torzul, de meg nem szűnik (ez ugyan rossz érv, de jellemző) valamint a demokráciáról vallott nézetek elég széles skálán mozognak (pl. sokan nem tartják demokratikusnak az utcai politizálást, holott kifejezetten az; míg annak tartják a gesztuspolitikát, amely nem feltétlenül) emiatt pláne nem lehet erre hivatkozva mozgósítani.