193 éve (1814) mutatta be új találmányát George Stephenson.
Az angol Stephensont gyerekkora óta foglalkoztatta az anyagszállítás, hiszen bányászcsaládba született. A gőzgéppel való megismerkedése során kitalálta, hogy ezt jól lehetne hasznosítani. 1814-ben ezen a napon mutatta be a lokomotívot, amely a gőzmozdony elődje volt. Blüchernek nevezte el a híres porosz hadvezér után, aki egy évvel később győzött Waterloo mellett. A találmány képes volt peremes kerekeinek köszönhetően a síneken haladni, és 4 kilométeres sebességgel 30 tonna súlyt tudott elvontatni. Stephenson az elkövetkező években tovább tökéletesítette találmányát.
A környék bányatulajdonosai 1822-ben döntöttek úgy, hogy Darlington és Stockton között vasutat építenek a szén szállítására. Mivel a gőzmozdony akkoriban újdonságnak számított, emellett drága, megbízhatatlan és lassú volt, a tervekben lóvontatás szerepelt. Stephenson azonban meggyőzte a beruházókat gépe előnyeiről, legsúlyosabb érve az volt, hogy az ő gőzmozdonyai ötvenszer nagyobb teher szállítására képesek. A parlament által nehezen elfogadott törvény (a vitában olyan érvek is elhangzottak, hogy maga az ördög húzza a kocsikat, az eső kioltja majd a lokomotív tüzét, a szikrák felgyújtják a házakat, az utasok eszüket vesztik a tízmérföldes sebességtől) személyek szállítását is lehetővé tette a jelentéktelen szárnyvonalon, ahol a világ első vasúti hídja is megépült. A sínek nyomtávja 4 láb és 8,5 hüvelyk, azaz 1435 mm volt, ez máig a mai normál nyomtáv.
A vonal hivatalos megnyitására 1825. szeptember 27-n került sor. A balesetek elkerülése érdekében a vonalon először egy "Az egyén kára a közösség haszna" feliratú zászlót hordozó lovas haladt. A lokomotív 38 kocsiban 600 utast szállított helyenként óránként 24 km/h sebességgel, a teljes vontatási súly 70 tonna volt. A szárazföldi közlekedés történetében most először fordult elő, hogy a lónál gyorsabban utazott az ember. Az utasok többsége nyitott szénszállító kocsiban ült, de az előkelőségeket kísérleti jelleggel egy kezdetleges személyszállító vagonban helyezték el.
Az angol Stephensont gyerekkora óta foglalkoztatta az anyagszállítás, hiszen bányászcsaládba született. A gőzgéppel való megismerkedése során kitalálta, hogy ezt jól lehetne hasznosítani. 1814-ben ezen a napon mutatta be a lokomotívot, amely a gőzmozdony elődje volt. Blüchernek nevezte el a híres porosz hadvezér után, aki egy évvel később győzött Waterloo mellett. A találmány képes volt peremes kerekeinek köszönhetően a síneken haladni, és 4 kilométeres sebességgel 30 tonna súlyt tudott elvontatni. Stephenson az elkövetkező években tovább tökéletesítette találmányát.
A környék bányatulajdonosai 1822-ben döntöttek úgy, hogy Darlington és Stockton között vasutat építenek a szén szállítására. Mivel a gőzmozdony akkoriban újdonságnak számított, emellett drága, megbízhatatlan és lassú volt, a tervekben lóvontatás szerepelt. Stephenson azonban meggyőzte a beruházókat gépe előnyeiről, legsúlyosabb érve az volt, hogy az ő gőzmozdonyai ötvenszer nagyobb teher szállítására képesek. A parlament által nehezen elfogadott törvény (a vitában olyan érvek is elhangzottak, hogy maga az ördög húzza a kocsikat, az eső kioltja majd a lokomotív tüzét, a szikrák felgyújtják a házakat, az utasok eszüket vesztik a tízmérföldes sebességtől) személyek szállítását is lehetővé tette a jelentéktelen szárnyvonalon, ahol a világ első vasúti hídja is megépült. A sínek nyomtávja 4 láb és 8,5 hüvelyk, azaz 1435 mm volt, ez máig a mai normál nyomtáv.
A vonal hivatalos megnyitására 1825. szeptember 27-n került sor. A balesetek elkerülése érdekében a vonalon először egy "Az egyén kára a közösség haszna" feliratú zászlót hordozó lovas haladt. A lokomotív 38 kocsiban 600 utast szállított helyenként óránként 24 km/h sebességgel, a teljes vontatási súly 70 tonna volt. A szárazföldi közlekedés történetében most először fordult elő, hogy a lónál gyorsabban utazott az ember. Az utasok többsége nyitott szénszállító kocsiban ült, de az előkelőségeket kísérleti jelleggel egy kezdetleges személyszállító vagonban helyezték el.