86 éve (1921) sikerült előállítani gyógyászati célra hasznos inzulint.Az inzulin feltalálása előtt a cukorbetegséggel küzdők előtt két út állt: vagy a betegséggel nem törődve étkeztek, így vércukorszintjük emelkedése miatt gyakran kómába estek, vagy szigorú diétát tartottak, hogy a cukorszintjüket alacsonyan tartsák. A küzdelem azonban szinte szélmalomharc volt, az 1920-as évekig a cukorbetegséggel szemben az orvostudomány tehetetlen volt.
Az áttörést Frederick Banting kutatóorvos és tanítványa, Charles Best hozta, mikor először sikerült gyógyászati célokra alkalmas inzulint előállítania, melyet injekció formájában adtak be a betegeknek. Korábban szájon át a gyomorba juttatták a gyógyszert, az azonban ebben a formában hatástalan volt.
Az injekciót tesztelők között volt a 14 éves Elizabeth Huges is, aki sokakkal egyetemben az inzulin feltalálásának köszönhette életben maradását. A csontvázzá fogyott Elizabeth-et 1922 nyarán kezdte Banting inzulin injekcióval kezelni, amelynek hatására vércukorszintje lecsökkent. A lány néhány héten belül erőre kapott, súlya folyamatosan gyarapodott, míg végül újra tudott iskolába járni.
Az orvosok már korábban sejtették, hogy a cukorbetegség megoldásához a hasnyálmirigy működését kell megérteni. Minkowski és Mehring már 1889-ben megfigyelte, hogy ha egy kutyának eltávolítják a hasnyálmirigyét, az állat diabéteszes lesz. Sokan kísérleteztek a betegség gyógyításával, végül a torontói orvosnak és diákjának sikerült az inzulint emlős állat hasnyálmirigyéből előállítania. 1922 nyarán már meg is kezdődött az inzulin nagyüzemi előállítása. Banting 1923-ban Nobel-díjat kapott az inzulin felfedezéséért. Bár a Nobel-bizottság tanítványát nem találta méltónak a díjra, Banting megfelezte vele jutalmát
