Az egyik legfőbb változás a liberalizmus eszméjében a szabadság értelmezése. Eredetileg ez egy negatív megközelítés volt: ne korlátozza semmi az egyént (csak az, ami az állam minimális fenntartásához kell, hogy az biztosítani tudja a szabad versenyt). Hegel révén azonban megjelent a pozitív megközelítés. Eszerint a szabadságot nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is meg kell valósítani (tehát pénzt és tudást is kell adni hozzá). Így jött létre a liberalizmus és szociáldemokrácia egybefonódása, amelyet leginkább az USA Demokrata Pártja jeleníti meg, de máshol is gyakran eredményezett ballib. összefogást.
Tulajdonképpen egy érdekes paradoxon alakult ki. A modern liberalizmus felismerte elődei helyenként túlzott optimizmusát, illúzióit (akik ezt tovább vitték, azok a neokonok), mégis úgy módosították az eszmét, hogy az még illuziorikusabb lett. Hiszen felettébb utópista gondolat, hogy az egész társadalom kellően intelligens és vagyonos legyen, hogy potenciális miniszterelnök legyen. Persze, mintha az utóbbi időben kiderült volna, hogy nem is kell ehhez olyan sok az említettekből...
Tulajdonképpen egy érdekes paradoxon alakult ki. A modern liberalizmus felismerte elődei helyenként túlzott optimizmusát, illúzióit (akik ezt tovább vitték, azok a neokonok), mégis úgy módosították az eszmét, hogy az még illuziorikusabb lett. Hiszen felettébb utópista gondolat, hogy az egész társadalom kellően intelligens és vagyonos legyen, hogy potenciális miniszterelnök legyen. Persze, mintha az utóbbi időben kiderült volna, hogy nem is kell ehhez olyan sok az említettekből...