Az alábbiakban az 1989-90-es tiszabői választásokról következik egy érdekes összegzés. Noha a történet elég régi, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nem eléggé...

Tiszabő egy kétezres falu több, mint fele cigány. Ennek oka, hogy a kuláktalanítás miatt jelentősen lecsökkent a magyar lakosság száma, miközben "büntetésből" sok cigányt telepítettek ide. Ez azonban most lényegtelen.

A '89 novemberi négyigenes népszavazás meglepő eredményt hozott a faluban. 5-6-szor több szavazatot kapott a 2., 3., 4. kérdés, mint az országos átlag. Ennek okát gyorsan kinyomozták. Riport készült a helyiekkel, amelyből hamar kiderítették, miért is történt ez. Ilyen válaszok születtek:
idős parasztbácsi: "...nígy igent szavaztam, ahogy a demokraták hírdették."
fejkendős néni: "...a madaras párt nekünk ellenség, a kommunistáknak, mert írigyek ránk."
fiatal cigány: "Gyorsan szavaztam nígy igennel. Jobb lesz az, ha nem lesz az a munkásőrség."
cigány férj: "Mindnél az igent húztam alá, de nem tudom mán, hogy mér? Egyet nem húztam alá, az utolsót. Az vót a munkásőrség? Azt hagytam ki, mer' katonai őrség kell. Az a katonaságnál van. Én is vótam."
neje: "Én csak húzgátam: igen, nem. Ementünk, mer kűdtek idézést."
idős cigány: "Hogy kik azok a munkásőrsíg? Persze, hogy tuggyuk. A munkásőr az olyan, mint az éjjeliőr. Mi lenne ebbe az országba őrök nélkül?"
Vagyis a szavazók jelentős része tudatlanságból véletlenszerűen szavazott, márpedig ennek a rétegnek az aránya (amelybe nem csak cigányok tartoznak) jóval az országos átlag fölötti a faluban.
Csak emlékeztetőül: a lényegi kérdés 0,1%-kal nyert (azaz 6101 vokssal).

A '90-es országgyűlési választáson a falu eredménye alapvetően eltért az országos átlagtól. Az MDF 2/3-dal, a Fidesz a felével kapott kevesebbet, míg a cigánybarát SZDSZ 2/3-dal, az FKgP 100%-kal, az MSZMP 200%-kal, az MSZDP 200%-kal kapott több voksot.
Ennek oka, hogy az öregek újra azon pártokra szavaztak, mint a világháború után, míg akik a kommunistáknak köszönhették jobb létüket (cigányok és nem cigányok egyaránt) az MSZMP-re, emellett az SZDSZ-ről ismert volt, hogy pártolják a cigányságot, ezért a kiemelkedő szavazati arány.
Ez mutatja, hogy ha egyszerűen felfogható kérdést kapnak, akkor képesek megfelelően szavazni. Azt persze tévedés lenne hinni, hogy minden szavazó értette, mi is folyik az országban:
idős cigány: "Azelőtt vót a Párt, egy vót belűle. Nem ez a össze-visszaság. Csak lesem a tívít, hogy ilyen párt, meg olyan párt. A magyarok kitanálása , huncutcság az egísz. Egyet szokok tunni. Kik a narancsot guríjják. A Marink, a egyik onokám, a odavan egíszen azír a göndör hajúír. De politizáni komolyabb embereknek valósi... Azelőtt a Pártba, a Kádár pártjába, ott vót tekintíly... Kírdeztem a szavazásba a magyar asszonytú, mondta, hogy olyan párt nincs. Meg hogy nem is vót. Hát hogyne lett vóna?"
cigány asszony: "Kádár, mikó a' vót, nem vót akkor ez a nagy emelések. Az a országpártba vót ű. Hogy melyikbe? Hát a Magyarországéba. De nem tanátuk, azér' csak úgy húztunk, ahogy kigyütt."

Az önkormányzati választást az SZDSZ-FKgP összefogás nyerte. Sokan gondolták, hogy ennek egyik oka, hogy Göncz a faluban járt nem sokkal korábban. A vizsgálat egyértelműen cáfolta ezt. Néhány interjú a diákokkal - eredeti helyesírással:
"A magyarok az akartak, hogy Gönc Árpád legyen [a polgármester]"
"Mindenki azt monta, hogy Macó János [a volt tanácselnök, "független" jelölt] nelegyen it a polgármester mert kiirtotta volna a cigányokat."
"Én aszt halottam hogy a gönc árpád akkart leni az elnök de a cigányok és a magyarok a Négyesi bácsira szavaztunk azért ha ő let volna az elnök akkor már nem adot volna a cigánoknak enije meg nem egy házban alutak volna hanem kint és megis öletett volna minket de nem a gönc árpádra szavaztuk de jobis, de a Négyesi bácsi nekünk ad kenyírt meg pénzt és még a Négyesi bácsi nagyon joember mert ő még a diszkotis megengedi de a gönc árpád még asem engete volnameg."
A politikai kampánnyal tehát óvatosan kell bánni...

Forrás: Gyenei Márta: "Mink cigányok - kíremszípen - haspártiak vagyunk". In: Önkormányzati választások 1990 / sz.: Bőhm-Szoboszlai. MTA, 1992. 217-232.