39 éve tiporták el a prágai tavaszt.
A prágai tavasz volt a csehszlovák kísérlet a gazdaság, a párt és az állam demokratizálására, vagyis egy "emberarcú szocializmus kialakítására" 1968 januárjától augusztusig. Miután 1968 januárjában a reformer Alexander Dubček került a Kommunista Párt főtitkári posztjára, hozzákezdett a párt és a rendszer átalakításához, hogy sikerüljön úrrá lennie az elégedetlenségen és a tüntetéseken, amelyeket két évtized rossz gazdasági irányítása és a kormányzat elnyomása okoztak. Véget akart vetni az igazságtalan pereknek, szabadlábra helyezett minden politikai elítéltet. A sajtó cenzúráját is beszüntette márciusban, az utazási korlátozásokon is enyhítettek. Dubček bizonyos szempontból nagyon sikeres volt, mert bár az országan nagy volt az elégedetlenség, a Kommunista Párt hegemóniáját továbbra sem kérdőjelezték meg tömegesen. Kérdéses, hogy hosszútávon is így maradt volna-e ez. Bár Dubček törekedett arra, hogy Moszkvával továbbra is jó kapcsolatot tartson fenn, a többi államra nem gondolt. Márpedig a kelet-német és a lengyel pártvezérek nem örültek a szomszédos reformoknak, hatalmukat féltették tőle. Hogy mennyiben az ő nyomásukra változtt meg Brezsnyev véleménye a prágai tavaszról, az nem ismert, mindenesetre nyárra megváltozott addigi nézete. Augusztus 20-n szovjet, kelet-német, lengyel és magyar csapatok lépték át a csehszlovák határt. Ezzel véget ért a prágai tavasz, az új főtitkár Husák lett, aki ismét a keményvonalas politikát képviselte - Brezsnyevhez hasonlóan.