84 éve (1923) lett Ankara a török főváros.
Törökország a 19. században már "Európa beteg emberének" számított, az elkorhadt birodalmi berendezkedés miatt. Noha történt néhány apró reform, az első világháborús vereség miatt végleg összedőlt az Oszmán Birodalom. Ekkor jelent meg a szaloniki-i származású Musztafa Kemál, aki nemcsak hogy megmentette Törökországot az antant hatalmak által diktált békepontok foganatosításától, hanem nemzeti ellenállást szervezve elérte a békeszerződés újraszövegezését, és hozzákezdett a modern Törökország megteremtéséhez.
1923. július 24-n megszületett a lausanne-i békeszerződés, mely értelmében a nagyhatalmak elfogadták, hogy az új Törökország határai ne az eredetileg (1920. aug. 10., Sèvres) ráerőszakoltak, hanem az azóta fegyverrel kiharcoltak legyenek. Innentől kezdve a nemzeti hősnek, Kemálnak semmi sem állhatott az útjában. A törökök tiszteletük és elismerésük jeléül ezért is nevezték el Atatürknek, vagyis a törökök atyjának.
Kemál Atatürk egész Törökország politikai berendezkedését átszervezte, melynek egyik első lépése volt, hogy 1923. október 13-n az addigi főváros, Isztambul helyett Ankarát tette meg központtá. Intézkedései közé tartozott továbbá, hogy az oktatást az állam feladatai közé sorolta, az iszlám jogrendet megszűntette, a vallási berendezkedést a világi rendszer váltotta fel és az arab írásjeleket a latin megfelelőre ültette át.