85 éve (1922) tárták fel Tutanhamon sírját.Howard Carter rajzolóként kezdte pályafutását Egyiptomban és ilyen minőségben állt Sir Flinders Petrie, majd Theodore Davis szolgálatába. A két híres egyiptológus mellett rengeteg tapasztalatot gyűjtött, ezzel lehetővé vált, hogy 1903-ban elnyerje Alsó- és Közép-Egyiptom régészeti felügyeletének irányítását. Szerencséje továbbra sem hagyta el, négy év múlva találkozott Lord Carnarvonnal, a dúsgazdag nemessel, aki kutatótársa és ásatásainak finanszírozója lett. Sok kudarc után, 1919-től Carter a Királyok Völgyében ásatott és remélte, hogy végre jelentős leletre akad, túl sok esélye azonban nem volt, hiszen a völgyben eddig csak kifosztott sírokat találtak. Csak néhány hét maradt az ásatási engedély lejártáig, amikor VI. Ramszesz sírja alatt egy lépcsősort fedeztek fel, a lépcsősor alján egy falat találtak, rajta érintetlen nekropolisz pecsétekkel. A fal a fiatalon meghalt Tutanhamon fáraó sírját védte, aki feltehetőleg a vallásújító Ehnaton fia volt és mindössze 9 évig uralkodott. Carnarvont azonnal értesítették, aki leányával együtt november 23-n érkezett Luxorba. Két nappal később rengeteg kíváncsiskodó sajtós, hivatalnok és magas rangú vendég előtt megkezdődött a sír feltárása.
Az óriási figyelem miatt át kellett szervezni az ásatásokat, megbízható őrséget kellett felfogadni. A tömegesen odalátogató érdeklődők és a hivatalos szervekkel való huzavona teljesen felőrölték Carter idegeit. Az eredetileg érintetlennek hitt sírt, mint kiderült, már kétszer kirabolták, mégis töménytelen műtárgy maradt meg, a leletek mennyiségére jellemző, hogy feltárásuk, restaurálásuk és dokumentálásuk tíz évig tartott. A teljes, minden tárgyat bemutató mű 1933-ban készült el Tut-Ankh-Amen címmel. Ismeretlen okok miatt a Tutanhamon múmiáját őrző szentélyek érintetlenek maradtak, ennek köszönhető, hogy a korán elhunyt fáraó halotti maszkja a gizai szfinx és a piramisok mellett Egyiptom jelképe lehet.
A sír felbontása után röviddel meghalt a az ásatások finanszírozója, Lord Carnarvon, majd Georges Bénédite és Arthur C. Mace. Életük egyetlen közös ponton találkozott, mindannyian részt vettek a sír felnyitásán. Hirtelen haláluk nagy megdöbbenést okozott szerte a világban. Az érdeklődést kihasználva írta meg Théophile Gautier A múmia regénye című könyvét, de már korábban is megjelentek olyan sci-fik, amelyek főhőseit egy megzavart fáraó szelleme ölt meg. Ha létezik is ez az átok, akkor nagyon válogatva osztogatta a halált, hiszen Carter csak 1939-ben halt meg.
A kialakult hisztériának azonban volt egy nagyon pozitív hozadéka, halálfélelem lett úrrá a gyűjtőkön, minden lázálmukat, szerencsétlenségüket az általuk birtokolt felbecsülhetetlen értékű egyiptomi leleteknek tulajdonítottak. Ezeket remegő kezekkel adták át országuk állami múzeumainak. Mindezért a köszönet Gautier-nak jár.
