197 éve (1811) született Liszt Ferenc
Az Eszterházyak gazdatisztjének, Liszt Ádámnak és az osztrák Maria Lagernek egyetlen gyermeke. A doborjáni csodagyerek már 9 éves korában hangversenyt adott, az egyiken maga Beethoven dicsérte meg személyesen. Magánúton tanult, mert a párizsi konzervatóriumba nem vették fel, mivel külföldi volt. Hangversenykörútjait (Anglia, Franciaország, Svájc) mindenütt siker kísérte. Barátságot kötött Chopinnel és Berliozzal és beleszeretett Marie d'Agoult grófnőbe, akitől születtek gyermekei.
Az 1842-ben években a weimari udvari karmestere, zeneszerzője, zenei vezetője lett. Itt ismerte meg az ifjú Richard Wagnert, aki hamarosan veje is lett. Zeneszerzői stílusa lehiggadt, kevesebb gondot fordított a külső csillogásra és megteremtette az egyetlen témából kibontakozó szimfonikus költemény műfaját. Mint pedagógus, a világ minden részéből érkező tanítványait a zongorajáték újfajta technikájával ismertette meg. Élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Pest-Buda között megosztva töltötte - ebben a sorrendben. 1875-ben kinevezték a Budapesti Zeneakadémia elnökévé. Jelentős művei: Szerelmi álmok, Les Préludes, Rákóczi-induló, Haláltánc, Magyar rapszódiák, Requiem. 1886. július 31-n halt meg Bayreuth-ban, itt is temették el.
Az Eszterházyak gazdatisztjének, Liszt Ádámnak és az osztrák Maria Lagernek egyetlen gyermeke. A doborjáni csodagyerek már 9 éves korában hangversenyt adott, az egyiken maga Beethoven dicsérte meg személyesen. Magánúton tanult, mert a párizsi konzervatóriumba nem vették fel, mivel külföldi volt. Hangversenykörútjait (Anglia, Franciaország, Svájc) mindenütt siker kísérte. Barátságot kötött Chopinnel és Berliozzal és beleszeretett Marie d'Agoult grófnőbe, akitől születtek gyermekei.
Az 1842-ben években a weimari udvari karmestere, zeneszerzője, zenei vezetője lett. Itt ismerte meg az ifjú Richard Wagnert, aki hamarosan veje is lett. Zeneszerzői stílusa lehiggadt, kevesebb gondot fordított a külső csillogásra és megteremtette az egyetlen témából kibontakozó szimfonikus költemény műfaját. Mint pedagógus, a világ minden részéből érkező tanítványait a zongorajáték újfajta technikájával ismertette meg. Élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Pest-Buda között megosztva töltötte - ebben a sorrendben. 1875-ben kinevezték a Budapesti Zeneakadémia elnökévé. Jelentős művei: Szerelmi álmok, Les Préludes, Rákóczi-induló, Haláltánc, Magyar rapszódiák, Requiem. 1886. július 31-n halt meg Bayreuth-ban, itt is temették el.