97 éve (1911) érték el a Déli-sarkot.
A sarkkutatók számára a 20. század elején az Északi- és a Déli-sark hatalmas kihívást jelentett. Az angol Robert Falcon Scott és a norvég származású Roald Amundsen egyaránt meg akarta hódítani ezeket a területeket. Azonban mindkettejüknek keserűen csalódnia kellett, amikor megtudták, hogy 1909 tavaszán Robert Edwin Peary már eljutott az Északi-sarkra.
Ezt követően Scott és Amundsen is az Antarktisz meghódításának szentelte minden erejét és idejét. 1911 őszén kezdetét vette az angol-norvég versenyfutás a Déli-sark felé. Amundsenék mintegy 10 nappal korábban indultak el, és más útvonalat választottak, mint Scotték. A norvégok 4 szánkóval vágtak neki az útnak, mely kezdetben mintegy 300 kg súlyú csomagot szállított. A szánokat 48 kitűnő szánhúzó kutya vontatta.
A tökéletes felkészültségnek és kitartásuknak köszönhetően Amundsen négy társával együtt 1911. december 14-én elérte a Déli-sarkot. Leszúrták a norvég zászlót, majd pedig egy pár napos pihenő után a csapat elindult visszafelé. Amundsen a Déli-sarkon felállított sátorban hagyott egy pár ruhaneműt, mérőműszereket és egy Scottnak címzett levelet.
A Scott-féle expedíció csak 1 hónappal később érte le a Déli-sarkot, melynek tagjai keserűen tapasztalták, hogy hiába tették meg ezt a szörnyű utat, Amundsenék megelőzték őket. Az otthagyott norvég sátor tetején ott lengett a norvég zászló. Scotték viszont nem voltak olyan szerencsések, mint Amundsenék: nekik nem sikerült épségben visszatérniük, mert halálra fagytak a fehér végtelenségben. Az angolok holtesteit csak 1912 novemberében találták meg.
Scott és Amundsen neve fogalommá vált, és tettük elismeréseképpen a Déli-sarkon lévő kutatóállomást róluk nevezték el.
A sarkkutatók számára a 20. század elején az Északi- és a Déli-sark hatalmas kihívást jelentett. Az angol Robert Falcon Scott és a norvég származású Roald Amundsen egyaránt meg akarta hódítani ezeket a területeket. Azonban mindkettejüknek keserűen csalódnia kellett, amikor megtudták, hogy 1909 tavaszán Robert Edwin Peary már eljutott az Északi-sarkra.
Ezt követően Scott és Amundsen is az Antarktisz meghódításának szentelte minden erejét és idejét. 1911 őszén kezdetét vette az angol-norvég versenyfutás a Déli-sark felé. Amundsenék mintegy 10 nappal korábban indultak el, és más útvonalat választottak, mint Scotték. A norvégok 4 szánkóval vágtak neki az útnak, mely kezdetben mintegy 300 kg súlyú csomagot szállított. A szánokat 48 kitűnő szánhúzó kutya vontatta.
A tökéletes felkészültségnek és kitartásuknak köszönhetően Amundsen négy társával együtt 1911. december 14-én elérte a Déli-sarkot. Leszúrták a norvég zászlót, majd pedig egy pár napos pihenő után a csapat elindult visszafelé. Amundsen a Déli-sarkon felállított sátorban hagyott egy pár ruhaneműt, mérőműszereket és egy Scottnak címzett levelet.
A Scott-féle expedíció csak 1 hónappal később érte le a Déli-sarkot, melynek tagjai keserűen tapasztalták, hogy hiába tették meg ezt a szörnyű utat, Amundsenék megelőzték őket. Az otthagyott norvég sátor tetején ott lengett a norvég zászló. Scotték viszont nem voltak olyan szerencsések, mint Amundsenék: nekik nem sikerült épségben visszatérniük, mert halálra fagytak a fehér végtelenségben. Az angolok holtesteit csak 1912 novemberében találták meg.
Scott és Amundsen neve fogalommá vált, és tettük elismeréseképpen a Déli-sarkon lévő kutatóállomást róluk nevezték el.