A kon. a lib-sal szemben nem rendelkezik olyan egységes ideológiával, amely a különböző irányzatokat összefogná, csupán egy nagyon vázlatos, laza elvvel. Ez pedig a múlt, a hagyomány tisztelete, azé a hagyományé, amely országonként (és azon belül korszakonként) más. A kon. egyes irányzatai ezért gyakran teljes ellentétei lehetnek egymásnak (ez semmilyen más ideológiáról nem mondható el általánosságban), például az amerikai kon. a lib. hagyományok miatt szinte szöges ellentéte a magyar kon-nak. Ez mutatja a kon. hibáját, képtelen a fejlődésre. A kon. alapelve, hogy a múlt jobb volt, mint a jelen, ami jobb, mint a jövő.A kon. természetesen a lib-sal szemben született meg, kezdetben a nemesi uralom ideológiája volt. Ez már mindenütt megbukott, igaz helyenként új köntösben próbál(t) visszatérni. Később a radikális, reformpárti lib. helyett a fontolva haladás eszméje lett, de ezen az elven kívül nem volt más hasonlóság az egyes országok pártjai között (legfeljebb, ha a helyi lib. ugyanazt akarta). A 19. század végén a kon. irányzatok gyakran (a valóban szekularizált államokban nem) a kereszténység védelmét vették fel, abban találtak végre egy ideológiai alapot. A holokauszt után ezt többnyire az antikommunizmus váltotta fel. A 70-es évek végén kialakult a neokon. irányzat, amely a rendpártiságra helyezte a hangsúlyt, miközben markáns lib. eszmévé vált.
