1809. december 29-n született Liverpoolban vagyonos családban. Eton és Oxford elvégzése után politikusnak állt tory (konzervatív) színekben. A rabszolgaság eltörlése elleni szónoklatai hozták meg a választási sikerét 1832-ben. 1834-5 közt államtitkár, majd 1843-tól kereskedelmi miniszter volt. Az 50-es évektől egyre inkább eltávolodott pártjától, ennek legfőbb oka a pápával szembeni kételyei voltak (személyes tapasztalatai révén). A krimi háború feletti ellenérzései miatt lemondott, de 1858-ba visszakerült kormánybiztosként, ám a kormány ellenében tevékenykedett (ti. a görög függetlenségért). A kormány egy éven belül megbukott, és az új, whig (liberális) miniszterelnök, Palmerstone pénzügyminiszterré nevezte ki. Palmerstone halála után a whigek vezére lett, 1868-tól miniszterelnök.

Külpolitikája meghatározóbb volt, mint a bel-. A felemelkedő porosz-német államot támogatta a franciák ellenében, amit a közvélemény elfogadott (csak később döbbentek rá a hibára), de az oroszok és amerikaiak elleni diplomáciai botlásokat nem. Gladstone lemondott, de ellenfele, Disraeli nem tudott kabinetet alakítani, így a királynő őt bízta meg ezzel újra. Gladstone ekkor úgy döntött, mindent vagy semmit, és új választást írt ki, amit elvesztett. Ellenzékben főleg külpolitikai és vatikánellenes szónoklatai voltak a nevezetesebbek (a törökorientáció és az I. vatikáni zsinat ellen szólt). 1880-ban lett újra kormányfő, egyben a kincstár feje. Szélesítette a választójogot, támogatta az ír szabadságjogok terjesztését (módjával). 1886-tól az ír képviselők támogatásával volt meg kormányának többsége, ami miatt további engedményekre készült az ír kérdésben. Ezt viszont pártjának többsége nem fogadta el, ami lemondásához vezetett.
Öreg kora ellenére nem vonult vissza, hanem az ellenzék egyik meghatározó politikusa maradt. 1892-ben ismét, negyedszer is miniszterelnök lett, és az ír-kérdés megoldásával próbálkozott. Megszüntette az ír ostromállapotot, és kidolgozott egy kompromisszumos javaslatot. Személyes sikere volt ennek elfogadása, ám a Lordok Háza megvétózta. Gladstone ekkor felvetette, hogy ideje lenne formálissá tenni ezt az intézményt (erre még többször felszólította párttársait, akik ezt 1911-re érték el). Rögtön ezután a munkásság helyzetét javító törvényeit fogadtatta el, majd megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt visszavonulni. Hivatalosan 1894. március 2-n adta át a kormány vezetését utódjának.
Gladstone meglepő módon fiatalon bigott konzervatív volt, majd ahogy öregedett, úgy vált egyre liberálisabbá. Részben általa vált Anglia a liberalizmus bástyájává, noha bukásait (ami később az imperialista Anglia bukásához vezetett) túlzott szabadságpárti nézetei okozták.