1554. október 20-n született Zólyomban, amely bárói családja birtokában volt. Bornemissza Péter volt nevelője, aki igen szigorú, ám legalább olyan alapos tanító volt. Bálint ekkor ill. külföldi tanulmányútján szerezte korában elképesztő műveltségét. Felségárulás vádja miatt családja Lengyelországba menekült, itt jelent meg első könyve, amely egy vallásos elmélkedés fordítása volt. Nem sokkal később Báthory István udvarába került, ahol megismerte a kor politikáját.
Hazatérve beleszeretett a férjezett Losonczy Annába, akivel hat évig tartott viszonya, ekkoriban írta első szerelmes verseit.
1584-ben feleségül vette unokatestvérét, Dobó István lányát. A házasság nem csak emiatt volt kudarc, neje nehéz természetű asszony volt, aki végül elszökött szeretőjéhez Balassira hagyva gyermeküket. Balassi eközben elvesztette vagyonát (egy részét a török hódította meg, nagyobb részéből rokonai forgatták ki), és zsoldosként szolgált. Majd Lengyelországba menekült, jezsuita kolostorban éldegélt, ám hamar hazahúzta szíve. Az 1593-ban kirobbant 15 éves háborúba önként jelentkezett, ám nem kapott semmilyen tiszti rangot. Balassi így egyszerű közkatonaként harcolt, míg Esztergom ostromakor át nem lőtték mindkét lábát. Két héten belül vérmérgezésben elhunyt.
Balassi egyszemélyben volt korának szinte minden embertípusa: gazdag báró, szegény bújdosó, hősszerelmes, nőcsábász, elhagyott férj, várkapitány, zsoldos katona, fogoly, udvari méltóság, pazarló arisztokrata, vagyonából kiforgatott nemes, ravasz lókupec, református, konvertita, jezsuita, művelt humanista, garázda rabló és költő.