68 éve (1941) vonultak be a britek Bagdadba.
Anglia számára az arab helyzet egyre súlyosabb volt 1941 tavaszán. A nácik zsidó- és britellenessége roppant szimpatikus volt az araboknak, ám nem akartak egyértelműen melléjük állni, míg a háború el nem dől (Ázsiából nézve 1940/41-ben egyáltalán nem dőlt el semmi). A sorozatos tárgyalások után Irakban (amely angol mandátum volt) nácibarát puccs tört ki 1941. április 1-n. A Rashid Ali vezette szabadságharcosok olasz légi- és német hadianyag-támogatást kaptak, ami végül túl kevésnek bizonyult. Az április közepén megérkezett brit erők parancsnoka május 30-n (rövid harcok után) felhívta Rashid Alit, hogy közölje, esélye sincs a britek ellen, és jobban teszi, ha elmenekül. Az iraki vezér bedőlt a blöffnek. Anglia ezután nem kívánta kockáztatni a térség stabilitását, ezért másnap (miközben a németek elfoglalták Krétát) bevonult Bagdadba és a többi nagyvárosba.
Az elmenekült arab harcosok dühüket az iraki zsidó kolóniákon vezették le, mintegy 500 zsidót öltek meg, 1200-t megsebesítettek és nagyjából 12000 zsidó tulajdonát (házát, üzletét) semmisítették meg. A britek nem mozdultak, hiszen ez nem veszélyeztette helyzetüket.
Az elmenekült arab harcosok dühüket az iraki zsidó kolóniákon vezették le, mintegy 500 zsidót öltek meg, 1200-t megsebesítettek és nagyjából 12000 zsidó tulajdonát (házát, üzletét) semmisítették meg. A britek nem mozdultak, hiszen ez nem veszélyeztette helyzetüket.
