524 éve (1485) foglalta el I. Mátyás Bécs várát.
Az 1482-ben kirobbant osztrák háborút hosszú ellenségeskedés előzte meg III. Frigyes császár (1440-1493) és Hunyadi Mátyás között. A császár 1458-ban igényt támasztott a magyar trónra (a Szent Korona 1440 óta nála volt), majd a cseh konfliktusban Mátyás ellenfeleit támogatta, a török támadások idején gyakran támadta a nyugati határszéleket. (Mátyás cserébe átengedte a törököket Horvátországon ausztriai portyákra.) Mátyás nagy terveket dédelgetett, a császári trón megszerzésére érdekében, elfoglalta Bécset, felvette az Ausztria hercege címet, s hátralévő éveiben nagyobbrészt itt tartózkodott.
Itt rendezte be udvarát, de a főváros továbbra is Buda maradt, olyannyira, hogy elvette Bécs árumegállító jogát (miként Pozsonyét, Sopronét, Nagyszombatét, hogy Budába eljuthasson minden árucikk). Ezen kívül azonban Bécs semmilyen kárát nem látta az új uralkodónak, sőt. Mátyás rögtön kivonta seregét a városból, és csupán egyetlen emberével változtatta meg a város önkormányzatát. Bécs 3 évi adómentességet kapott szőlőjére, valamint anyagi támogatást a várfalak helyreállítására. Bécs tehát nem nyögött, hanem fellélegzett, hogy összességében jól jártak, hiszen semmilyen had nem állomásozott a városban. Mátyásnak még szobrot is állítottak, amely közel 300 évig állhatott.
A háború viszont ezzel nem ért véget, Mátyás rögtön megtámadta Bécsújhelyet, ami 1487 nyarán kapitulált. De nem sikerült a német császári cím megszerzése, amely elsődleges oka 1490-es halála volt, Frigyes 3 évvel élte őt túl.