Nero apja Cnaeus Domitius Ahenobarbus consul, anyja Augustus dédunokája, Agrippina. Mivel apja korán elhunyt, Agrippina (újabb két férj után) feleségül ment nagybátyjához, Claudius császárhoz, akit nem sokkal később megmérgezett, hogy így biztosítsa Nero számára a hatalmat (54). Hatalomra kerülésekor anyja kezében volt a tényleges irányítás, azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Nero maga kívánja uralkodni. Először mostohatestvérével végzett (55), mert az veszélyes volt rá. Anyját többszöri sikertelen kísérlet után sikerült meggyilkoltatnia (59), majd feleségét, Octaviát is (62). Nero nevelője, Seneca is csak úgy kerülhette el a sorsát, hogy öngyilkosságba menekült (65). Octaviát azért ölette meg, hogy elvehesse Poppaea Sabinát, akit később várandósan úgy hasba rúgott, hogy belehalt. Harmadik neje Statilia Messalina lett, miután megölette annak korábbi férjét.

68-ban azonban Galba és Macer helytartók megelégelték uralmát, fellázadtak légióikkal. A többi légió részben hozzájuk állt, részben semleges maradt, Nero bukása egyértelmű lett. A szenátus ekkor érezte magát elég bátornak, hogy Nerot anyagyilkosnak és a haza ellenségének nyilvánítsa és halálra ítélje. Nero körül elfogytak a "barátok" is, Egyiptomba próbált menekülni, ám ehhez sem volt ideje, elfogása előtt azonban öngyilkos lett. Tőrt döfött a torkába, miközben állítólag a következőket mondta: „Micsoda művész hal meg most velem!”
Vele halt ki a Iulius-Claudius dinasztia, utóda Galba lett fél éven át...