150 éve (1859) halt meg Metternich.
Klemens Wenzel Nepomuk Lothar Fürst von Metternich-Winneburg-Beilstein 1773. május 15-n született Coblenzben. Apja a bécsi udvar egyik diplomatája volt, így az ifjú Klemensre is szép élet várt. Zömmel a rajnai választófejedelemnél szolgált apja, ahol a fiú kiváló nevelést kapott, továbbá megismerte a felvilágosodás eszméjét.
Természetesen diplomataként kezdte karrierjét, majd kiválóan nősült, Kaunitz kancellár unokáját vette el. A napoleoni háborúk idejében ismerkedett a legfelsőbb arisztokrata körökkel, ám Napoleonnal is megkedveltette magát, ugyanis annak személyes kérésére lett Bécs francia követe. Ez az idilli helyzet az 1809-es háborúval ért végét, amely Ausztriát másodrendű hatalommá zsugorította.

Metternich ekkor Bécs egyik legfőbb külügyi irányítója lett (rövid ideig külügyminiszter is), és keresztül vitte tervét, hogy Ausztria visszatérhessen a nagyhatalmak közé. Ennek lényege az volt, hogy az orosz-francia konfliktust kiélezze, ugyanakkor egyik fél mellé se álljon, hiszen földrajzi és katonai okból Ausztria csak veszíthetne. Terve remekül sikerült, persze nem kevés intrika és árulás révén. Végül időben belépett a franciaellenes koalícióba, nehogy kimaradjon Napoleon legyőzéséből.
Személyes érdeme, hogy a nagy háborút Bécsben zárták le, ahol elérte, hogy se Oroszország, se Poroszország ne erősödhessen meg nagyon, aminek legfőbb záloga a Bourbon-restauráció és a Szent Szövetség volt, amely a forradalmak eltiprására született. Azt viszont nem sikerült elérnie, hogy ehhez a szövetséghez a Török Birodalom is csatlakozzon, pedig alapvetően máshogy alakult volna a történelem, ha a balkáni függetlenségi mozgalmak ellen egész Európa fellépett volna...
Metternich élete végéig a status quo-t tartotta céljának a mindenkori bécsi császár támogatásával. Az 1848. március 13-i bécsi forradalom lemondatta, és ő családjával Angliába menekült. 1851-ben tért vissza Bécsbe, ahol élete végéig élt.