159 éve (1850) nyugdíjazták Haynaut.
A hesseni választófejedelem törvénytelen gyermekeként született 1786. október 14-n. Az időközben elismert ifjú Haynau katona lett, s Napoleon fogságába esett. Természete miatt állandó konfliktusba került feljebbvalóival, így szinte minden évben áthelyezték. Mindez nem befolyásolta karrierjét, mert így mindig volt hol megmutatnia képességeit. 1844-re altábornaggyá nevezték ki. 1848-ban nyugdíjazását kérte, amit meg is kapott, ám mire életbe lépett volna, kitört a fegyveres konfliktus, ami miatt Itáliába vezényelték. Itt döntő szerepe volt az osztrák győzelemben. 1849 februárjában a ferrarai és bresciai felkelést vérbe fojtotta, amit nemzetközi felzúdulás és osztrák elismerés követett. Május 20-n a katasztrófával fenyegető magyar helyzet miatt Welden helyett őt nevezték ki helyi főparancsnokká.
Az orosz sereg előtt akarta megverni a magyarokat, ezért is tette le Görgei az oroszok előtt a fegyvert, nehogy Haynau előtt kelljen, ha késlekedik. Haynau talán ezen a megalázás miatt ragaszkodott a szigorú megtorláshoz, amely csúcspontja az aradi vértanúk és Batthyány kivégzése volt. A bécsi udvar sokáig szabad kezet adott neki (111 kivégzés történt), majd a nemzetközi felháborodásra is csak feddésben részesítette (és nem engedélyezték további 36 magyar tiszt kivégzését). Ezért kissé meglepő volt, hogy nem sokkal később, 1850. július 6-n nyugdíjazták.
Nyugdíjas éveiben külföldön utazgatott, ám többször felismerték és megverték. 1853. március 14-n szívrohamban meghalt.