594 éve (1415) égették meg Husz János, cseh teológust.Jan Hus 1369-ben született Husinecben, ahonnan nevét kapta. A teológia magisztere lett és a prágai egyetemen tanított, 1401-től dékán volt. Emellett a cseh királyné gyóntatója és a legjelentősebb cseh templom hitszónoka. Wycliffe erőteljes hatást gyakorolt rá, így szónoklatai és tanításai nem követték mindenben a pápai tanokat.
Olyan "eretnek" tanokat terjesztett, mint az üdvözülés Isten kegyelméből történik, Jézus szegény egyházat hirdetett, Istené a legfőbb hatalom a földön is, a halálos bűnök alól csak Isten szabadíthat föl Csak halálos bűne által záratik ki valaki az egyházból. Emellett elvetette a szentségek többségét, leghíresebb "újítása" pedig a bor használata az oltáriszentség kiosztása során. Követőit emiatt kelyheseknek nevezték. Ezen gondolatok később a protestantizmus kiindulópontjai lettek, ill. részben a mai katolikus egyházé is.
A prágai érsek kiátkozta, a pápa kiközösítette, noha Vencel király próbálta Huszt védeni. A pápa szemében a végső ok Husz ellenkezése volt a Nápoly ellen meghirdetett keresztes hadjárat miatt. Ugyanis cseh földön is toboroztak ill. gyűjtöttek a hadjáratra, és Husz hevesen kikelt az újabb pápai hatalmaskodás miatt. XXIII. János ellenpápa (akkoriban két, sőt három pápa is volt!) ezért maga elé idézte. Zsigmond menlevelével érkezett Konstanzba, ahol zsinatot tartottak, hogy egyetlen pápát válasszanak és a hitelveket rögzítsék, azaz Husz felett ítélkezzenek. Itt a menlevél ellenére börtönbe zárták és eretnekség vádjával máglyán elégették. A sors iróniája, hogy XXIII. Jánost időközben szintén börtönbe zárták skizmatikzmus (egyházszakítás) és eretnekség vádjával (csak 1418-ban szabadult).
Husz halála csak felszította hívei lelkesedését, hamarosan kirobbantak a huszita háborúk. A mozgalom egyben cseh nemzeti követeléseket is tartalmazott (a németek ellen), de alapvetően vallási alapú volt. Jan Zizka vezetésében megverték Zsigmond király(unk) hadait, a pápa által hirdetett keresztes hadjáratot, sőt Magyarországra is betörtek.
1433-ban a pápa kénytelen volt elfogadni a két szín alatti áldozásukat, cserébe ők elismerték a pápa főségét. Az egyezménybe bele nem nyugvó részük, a táboriták, végül magukra maradtak és vereséget szenvedtek Zsigmondtól. Aki így végre cseh király lehetett.
