170 éve (1839) született John Rockefeller, az első dollármilliárdos.John D. Rockefeller 1839-ben ezen a napon született Richmondban. Már hétévesen üzletelt, családjának háziállatait adta el jó pénzért. 23 évesen felállíttatott egy saját olajfinomítót és megállapodásokat kötött a Pennsylvania vasúttársaság vezetőivel a nyersolaj finomítókba történő szállítására. Felvásárolta a hordókat és az olajtankokat, hogy a konkurensei ne tudjanak szállítani. Megszervezte a tőkés világ első ipari kémhálózatát, és ennek segítségével felvásárolta azokat a földeket, amelyeken keresztül versenytársai csővezetéket akartak lefektetni. Olyan finomítókat alapított, amelyek látszólag szemben álltak vele, de valójában az ő kezében voltak. Amikor konkurensei szövetséget kötöttek ezekkel a finomítókkal, csak később ébredtek rá, hogy ellenfelüknek adták el a magukat.
1870-re Rockefeller már legyőzte legnagyobb versenytársait, és egymillió dollár alaptőkével megalapította a Standard Oil Companyt. Ekkor került szembe korábbi szövetségesével, a Pennsylvania vasúttársasággal. A vasúttársaság tulajdonosai ráébredtek arra, hogy megélhetésük egyre inkább a Rockefeller-féle szállítmányoktól függ.
Elhatározták, hogy emiatt Rockefeller egyik konkurense, az Empire Finomító Társaság oldalára állnak. A Pennsylvania már ingyen szállította az Empire olaját, de még így sem tudtak versenyezni Rockefeller dömpingáraival. Közben a kényszerű elbocsátások és fizetéscsökkentések következtében nőtt az elégedetlenség a Pennsylvania munkásainak a körében. Rockefeller kémszolgálatának munkásruhába bújtatott ügynökei erőszakos és fegyveres fellépésre tüzelték a munkásokat. 1877. júliusában kirobbant a híres „fűtőházi lázadás”. Az első sortűz húsz munkást ölt meg. Hajnalra Pennsylvania már a Fehér Házhoz fordult, s végül a szövetségi hadsereget vetették be a fűtőházi munkások ellen. Mire a puskaropogás elhallgatott, és elszállt az égő vasúti kocsik füstje, Rockefeller a fűtőházi munkások véráldozatával szétrombolta az Empire- Pennsylvania szövetséget.
Ettől kezdve gyakorlatilag senki sem szállíthatott olajat Amerikában a Standard Oil engedélye nélkül. 1899-ben már az USA csaknem teljes finomítóipara a Standard-csoport kezében volt. Vállalata 1882 és 1906 között 70 millió dolláros tőkével 700 millió dollár profitra tett szert - tehát évenként több mint 40 százalékos hasznot termelt.
Lassan általánossá vált a felháborodás Rockefeller praktikáival szemben. A Standard-ügy 1911 nyarán jutott el a Legfelsőbb Bíróságig, amely Rockefellert a monopólium feloszlatására kötelezte. Ekkor kapta a Standard Oil a mai formáját. A monopóliumot azonban csak látszólag bontották szét. Valójában megtartotta érdekeltségeit, és csak névleg változtatta át a vállalkozását alapítványok, önálló vállalatok és családi érdekeltségek laza szövevényévé. A valóságban hatalma érintetlen maradt, sőt növekedett. Rockefeller még az ítélethirdetést követő tőzsdemanipulációkkal is 56 millió dollárt keresett. Amikor a törvényhozás elkezdte vizsgálni a Standard Oil monopóliumügyeit, a következőt mondta: „A Jóisten adta nekem a pénzt. Mint megbízott kezelem mások tulajdonát, az Isteni Gondviselés megbízásából. Éppen ezért Isten és az emberiség iránti kötelességemnek tartom, hogy minden centet, amelyet vállalatomba beruháztam, továbbra is a társadalom jóléte érdekében használjam fel.”
A dinasztia későbbi üzleti fogásai is méltóak voltak az alapítójához. Csak a második világháború kitörése után derült ki, hogy a Standard Oilnak a német olajüzlet minden ágában voltak érdekeltségei. Hitler hódító háborújában jelentős szerepet játszó I. G. Farben tröszttel kartellegyezményt kötöttek. A háború után a szenátus vizsgálatot indított ebben az ügyben, és kiderült, hogy kölcsönösen használták egymás szabadalmait, és az ezért járó jutalékot mindkét cég megkapta a másiktól. Rockefelleréknek éppen ezért a nürnbergi bíróság kiválogatásában is benne volt a kezük, hiszen vigyázniuk kellett arra, hogy a náci trösztökkel kötött üzleteik ne kerüljenek nyilvánosságra. Időközben aztán a Standard Oil of New Jersey nevet változtatott, és megszületett a híres Exxon.
Az öreg Rockefeller, hívő baptista lévén, egész életében bőkezűen adakozott. Jövedelmének tíz százalékát mindig jótékonysági célokra fordította. Egy halálakor készült összegzés szerint 530 millió dollárt adományozott nevelési, egészségügyi és tudományos célokra, így kikiáltották a világ legnagyobb emberbarátjának is. Tanítónő feleségétől öt gyermeke született, az üzletet egyetlen fia, az ifjabb John D. Rockefeller vitte tovább. Unokája, Nelson Rockefeller, Gerald Ford alelnöke volt, míg dédunokája, Jay Rockefeller a szenátus tagja.
Elhatározták, hogy emiatt Rockefeller egyik konkurense, az Empire Finomító Társaság oldalára állnak. A Pennsylvania már ingyen szállította az Empire olaját, de még így sem tudtak versenyezni Rockefeller dömpingáraival. Közben a kényszerű elbocsátások és fizetéscsökkentések következtében nőtt az elégedetlenség a Pennsylvania munkásainak a körében. Rockefeller kémszolgálatának munkásruhába bújtatott ügynökei erőszakos és fegyveres fellépésre tüzelték a munkásokat. 1877. júliusában kirobbant a híres „fűtőházi lázadás”. Az első sortűz húsz munkást ölt meg. Hajnalra Pennsylvania már a Fehér Házhoz fordult, s végül a szövetségi hadsereget vetették be a fűtőházi munkások ellen. Mire a puskaropogás elhallgatott, és elszállt az égő vasúti kocsik füstje, Rockefeller a fűtőházi munkások véráldozatával szétrombolta az Empire- Pennsylvania szövetséget.
Ettől kezdve gyakorlatilag senki sem szállíthatott olajat Amerikában a Standard Oil engedélye nélkül. 1899-ben már az USA csaknem teljes finomítóipara a Standard-csoport kezében volt. Vállalata 1882 és 1906 között 70 millió dolláros tőkével 700 millió dollár profitra tett szert - tehát évenként több mint 40 százalékos hasznot termelt.
Lassan általánossá vált a felháborodás Rockefeller praktikáival szemben. A Standard-ügy 1911 nyarán jutott el a Legfelsőbb Bíróságig, amely Rockefellert a monopólium feloszlatására kötelezte. Ekkor kapta a Standard Oil a mai formáját. A monopóliumot azonban csak látszólag bontották szét. Valójában megtartotta érdekeltségeit, és csak névleg változtatta át a vállalkozását alapítványok, önálló vállalatok és családi érdekeltségek laza szövevényévé. A valóságban hatalma érintetlen maradt, sőt növekedett. Rockefeller még az ítélethirdetést követő tőzsdemanipulációkkal is 56 millió dollárt keresett. Amikor a törvényhozás elkezdte vizsgálni a Standard Oil monopóliumügyeit, a következőt mondta: „A Jóisten adta nekem a pénzt. Mint megbízott kezelem mások tulajdonát, az Isteni Gondviselés megbízásából. Éppen ezért Isten és az emberiség iránti kötelességemnek tartom, hogy minden centet, amelyet vállalatomba beruháztam, továbbra is a társadalom jóléte érdekében használjam fel.”
A dinasztia későbbi üzleti fogásai is méltóak voltak az alapítójához. Csak a második világháború kitörése után derült ki, hogy a Standard Oilnak a német olajüzlet minden ágában voltak érdekeltségei. Hitler hódító háborújában jelentős szerepet játszó I. G. Farben tröszttel kartellegyezményt kötöttek. A háború után a szenátus vizsgálatot indított ebben az ügyben, és kiderült, hogy kölcsönösen használták egymás szabadalmait, és az ezért járó jutalékot mindkét cég megkapta a másiktól. Rockefelleréknek éppen ezért a nürnbergi bíróság kiválogatásában is benne volt a kezük, hiszen vigyázniuk kellett arra, hogy a náci trösztökkel kötött üzleteik ne kerüljenek nyilvánosságra. Időközben aztán a Standard Oil of New Jersey nevet változtatott, és megszületett a híres Exxon.
Az öreg Rockefeller, hívő baptista lévén, egész életében bőkezűen adakozott. Jövedelmének tíz százalékát mindig jótékonysági célokra fordította. Egy halálakor készült összegzés szerint 530 millió dollárt adományozott nevelési, egészségügyi és tudományos célokra, így kikiáltották a világ legnagyobb emberbarátjának is. Tanítónő feleségétől öt gyermeke született, az üzletet egyetlen fia, az ifjabb John D. Rockefeller vitte tovább. Unokája, Nelson Rockefeller, Gerald Ford alelnöke volt, míg dédunokája, Jay Rockefeller a szenátus tagja.
