
1898-ban ezen a napon született Singer Ernő néven Tergebecen, a mai Szlovákiában. A fővárosban orvosnak tanult, ám a világháború megváltoztatta életét. 1918-ban otthagyta az egyetemet, belépett a KMP-ba, a Tanácsköztársaság kikiáltásakor a KIMSZ tagja volt, nem viselt érdemi szerepet. A Horthy-rezsim azonban minden kommunistát üldözött, így Bécsbe, majd Pozsonyba, Bukarestbe menekülve dolgozott a mozgalomért. 1922-ben Ausztriából kitoloncolták, itthon 15 év fegyházra ítélték. 1924-ben azonban kiadták a Szovjetuniónak. A Komintern és az NKVD tagja lett. Ezen minőségében a spanyol polgárháborúban inkább a köztársaságiak "belső ellenségeit" (=trockista) likvidálta, mintsem a francoista fasisztákat.
1944-ben tért haza a többi moszkovitával együtt, és megalakították a MKP-t. Az új kormányban közlekedési miniszter volt, majd a hatalomátvétel után Rákosi utáni legfőbb emberként pénzügyminiszter, államminiszter, miniszterelnök-helyettes. Az 1953-as fordulatot követően ő lett a régi rendszer legfőbb embere, nem bukott Rákosival. Nagy Imre reformjai ellen tevékenykedhetett, fokozatosan visszanyerte Moszkva támogatását.
Az 1956-os felkelést ő minősítette először ellenforradalomnak. Moszkva őt okolta mindenért, így befejeződött politikai karrierje. Természetesen Szovjetunióba menekült, 1960-ban tért haza. Kádár azonban nem engedte visszatérni a hatalomba, és 1962-ben kizárták az MSZMP-ből. Ezután visszavonultan, fordításokból élt, 1980. március 12-n halt meg.