196 éve (1813) született Rózsa Sándor, a leghíresebb betyár.A szegedi születésű parasztfiú életében legenda lett. Apját lólopás miatt felakasztották, ez nagyban hatással volt életének további alakulására. 23 éves korában marhalopás miatt kapott 75 botütést és 2 év börtönt a szegedi börtönben. 10 hónap utáni szökése végleg betyárrá tette, s megkezdődött a legendák alapja. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bújkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket. 1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni, azonban a kérvényt elutasították. 1848 októberében a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 130 fős szabadcsapatával, hogy marhát raboljon az ellenségtől. Rózsa azonban elsősorban a környék magyarságát fosztogatta, mígnem feloszlatták. csapatát Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és állítólag megnősült (Bodó Katival). A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni, így újra bujdosni kényszerült. Immár az is beépült a legendába, hogy ő a forradalmi szervezkedés irányítója. Elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10 000 forint vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézrekeríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak.
Az elhúzódó per végtárgyalását 1859 februárjában tartották. Mindössze hat rendbeli lopás és két ember meggyilkolása volt a végső vád, ám a lopásokat nem tudtak rábizonyítani a szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárra, a gyilkosságokat, erőszakot viszont igen, így halálra ítélték. Azonban nem mertek kivégeztetni, s a kegyelmi kérelemnek részben helyt adva az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult. Szabadulása után nem sokkal összeszedte régi cimboráit, és postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Végül megint elfogták. Hosszas vallatás után először halálra, majd életfogytig tartó rabságra ítélték. A börtönben szabóság, illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümőkórban halt meg a szamosújvári fegyházban.
