281 éve (1728) történt a híres szegedi boszorkányégetés.A középkor végén is népszerű szórakozás volt boszorkányégetésekre járni. Bár egy ember életében nem sok ilyenre volt alkalom, de annál nagyobb visszhangja volt ezeknek, ill. erősen megjelent a közbeszédben a boszorkányság. Hazánkban e középkori mulatság a 18. században is virágzott, csupán 1755-ben tilttotta be Mária Terézia.
Külföldi napilapokból tudjuk, hogy a 18. században Nagyszebenben elégettek egy öregasszonyt, mert boszorkányként hált a Sátánnal. Hódmezővásárhelyen az éjszakai repülése volt a vád. Tömeges kivégzésre azonban csak két helyen került sor: Debrecenben (1738) és Szegeden (1728). Utóbbi volt a jelentősebb, hiszen háromszor annyi boszorkányt égettek meg.
Hazánkban összesen 554 boszorkányperről maradt fenn perirat, ebből 192-343 (sok ítéletet ismeretlen) halálos ítélettel zárult. A szegedi per nem ritkaság volt, hiszen a legtöbb per Magyarországon ebben a városban zajlott. A máglyák a Boszorkány-szigeten álltak, amelynek máig fennmaradt híre.
A híres szegedi perben 13 embert ítéltek halálra. Az ok a súlyos aszály volt, amit egy mindent elverő jégvihar követett. A lakosság szerint a boszorkányok tették mindezt. A gyanú az egyik öreg bábaasszonyra terelődött. Ő a kínvallatás során megnevezte "bűntársait", köztük a 82 éves Rózsa Dánielt, Szeged egyik gazdag polgárát, egykori főbíráját és parlamenti képviselőjét. Rózsa lett a fővádlott, és további 12 embert ítéltek el. A Boszorkány-szigeten a hóhér három máglyát állított, mindre 4-4 embert kötözött, majd a 13. elítéltet lefejezte, meggyújtotta a máglyákat és rádobta a fej nélküli tetemet.
A nép tombolt, és boldog volt, hogy elkergették a Gonoszt a városból - ideiglenesen...
