1482 éve (527) lett császár I. Justinianus.
Az április 1-e óta társcsászár, I. Justinianus nagybátyja, I. Justinus halálával a Bizánci Birodalom császára lett. Társrégensévé feleségét, Theodorát, az egykori színésznőt nevezte ki. Justinianus célja, a régi Római Birodalom helyreállítása volt. Ebben két hadvezére volt legfőbb segítője: Belisarius és Narsissus. Általuk hódította meg az é-afrikai vandál államot 534-ben, majd a keleti gótokét 540-ben (egy komoly lázadás miatt 555-re sikerült csak valóban a teljes államot) és részben a nyugati gótokét is. Megszilárdította a keleti határt a perzsák és az északit a szlávok ellenében. A sok háború és nem mellesleg a nagy mértékű építkezés alaposan megterhelte az államkasszát (a zsákmány kevés volt) és adóemeléshez vezetett, aminek lázadozás lett a következménye. A legjelentősebb az 532-es Nika-felkelés volt, amelyet álnok módon fojtott vérbe. Népszerűségét vallási elvei sem sokfelé emelték. Az ortodoxia szilárd híve volt és úgy vélte, csak ez az egy vallás létezhet birodalmában. Leszámolt a hellenizmus mnden maradványával (a filozófiát is betiltatta) és üldözte az eretnekeket. Ők leginkább monofizita vallásúak voltak és a Közel-Keleten éltek, sőt élnek a mai napig. Egyedül a zsidókat nem üldözte - legalábbis a Szentföldön. Maradéktalan sikert csak jogpolitikájában ért el a császár. Parancsára megszületett a Corpus Iuris Civilis, a polgári és büntetőjogi törvények gyűjteménye, így alakult ki az az egységes római jog, amely a későbbi Európa egész jogrendszerét meghatározta.