70 éve (1939) kötötték meg a szovjet-német megnemtámadási egyezményt.A világközvélemény számára meglepetésszerűen a Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött az antikommunista Németországgal. A Hitler-Sztálin-paktumnak is nevezett szövetséget a két állam külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop és Vjacseszlav M. Molotov írta alá Moszkvában. A sokkal fontosabb "titkos záradék" csupán a háború befejezése után vált ismertté, és csak 1989-ben beismert ténnyé a szovjet vezetés részéről. A tíz évre kötött német-szovjet megállapodás a következő pontokat tartalmazta:
- kölcsönös lemondás az erőszak alkalmazásáról az 1926-os berlini szerződés alapján;
- semlegesség a két fél háborús bonyodalmakba keveredése esetén, támadó háború esetére is vonatkozó érvénnyel.
- kölcsönösen elhatárolt a kelet-európai érdekövezetek: Finnország, Észtország, Lettország és Besszarábia, valamint Lengyelország a Narew, Visztula és San-folyótól keletre, szovjet érdekterületre esik, a demarkációs vonaltól nyugatra eső területek német befolyási övezetté válnak.
Ezzel a paktum halálra ítélte Lengyelországot, gyakorlatilag előkészítette Hitler 1939. IX. 1-i támadását Lengyelország ellen, amely a világháború kitörésének dátuma is egyben.
A nyugati hatalmak diplomáciai versenyfutását Sztálin politikai kegyeiért Hitler az utolsó percben saját javára fordította. 1939 márciusában - a német csapatok csehszlovákiai bevonulására a Memel-vidék megszállására válaszul a nyugati hatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia szintén tárgyaltak Sztálinnal a Németország elleni kölcsönös segítségnyújtási szerződésről. Chamberlain hasonló garancianyilatkozatra gondolt Lengyelország számára, mint amilyet Nagy-Britannia március 31-n tett. Sztálin azonban kölcsönös segítségnyújtási szerződéshez ragaszkodott a balti államok és Finnország bevonásával, amit azonban az érintett országok a kommunista befolyástól való félelmükben elutasítottak. A saját erejét túlbecsülő és függetlenségét féltő lengyel vezetés nem fogadta el a Szovjetunió garancianyilatkozatát sem, és inkább bízott a nyugati hatalmak katonai és politikai erejében. Kölcsönös bizalmatlanság, elhúzódott tárgyalások 1939 augusztusában meghiúsították egy brit-francia-szovjet katonai egyezmény megkötését, s ezt Hitler Lengyelországgal szemben nyomban ki is használta. Chamberlain határozottan válaszolt. Két nappal a Hitler-Sztálin-paktum aláírása után, augusztus 25-én Nagy-Britannia kölcsönös segítségnyújtási szövetséget kötött Lengyelországgal. Hitlert ez megzavarta, és a Lengyelország augusztus 26-i megtámadására kiadott parancsot módosította. Hitler 1939. évi agresszív terjeszkedési politikája tárgytalanná tette a müncheni konferencia (1938. IX. 29.) eredményeit. A "maradvány-Csehország elintézésére" vonatkozó 1938. október 21-i titkos parancsát 1939 márciusában a német csapatok csehszlovákiai bevonulása s március 16-án a "Cseh-Morva Birodalmi Protektorátus" létrehozása követte, amit Emil Hácha cseh államelnök kényszerhelyzetében, tehetetlenségében elfogadott. Néhány nap múlva német csapatok vonultak be a Memel-vidékre. Chamberlain bejelentette a brit megbékéltetési politika végét, s bevezette az általános hadkötelezettséget.
- semlegesség a két fél háborús bonyodalmakba keveredése esetén, támadó háború esetére is vonatkozó érvénnyel.
- kölcsönösen elhatárolt a kelet-európai érdekövezetek: Finnország, Észtország, Lettország és Besszarábia, valamint Lengyelország a Narew, Visztula és San-folyótól keletre, szovjet érdekterületre esik, a demarkációs vonaltól nyugatra eső területek német befolyási övezetté válnak.
Ezzel a paktum halálra ítélte Lengyelországot, gyakorlatilag előkészítette Hitler 1939. IX. 1-i támadását Lengyelország ellen, amely a világháború kitörésének dátuma is egyben.
A nyugati hatalmak diplomáciai versenyfutását Sztálin politikai kegyeiért Hitler az utolsó percben saját javára fordította. 1939 márciusában - a német csapatok csehszlovákiai bevonulására a Memel-vidék megszállására válaszul a nyugati hatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia szintén tárgyaltak Sztálinnal a Németország elleni kölcsönös segítségnyújtási szerződésről. Chamberlain hasonló garancianyilatkozatra gondolt Lengyelország számára, mint amilyet Nagy-Britannia március 31-n tett. Sztálin azonban kölcsönös segítségnyújtási szerződéshez ragaszkodott a balti államok és Finnország bevonásával, amit azonban az érintett országok a kommunista befolyástól való félelmükben elutasítottak. A saját erejét túlbecsülő és függetlenségét féltő lengyel vezetés nem fogadta el a Szovjetunió garancianyilatkozatát sem, és inkább bízott a nyugati hatalmak katonai és politikai erejében. Kölcsönös bizalmatlanság, elhúzódott tárgyalások 1939 augusztusában meghiúsították egy brit-francia-szovjet katonai egyezmény megkötését, s ezt Hitler Lengyelországgal szemben nyomban ki is használta. Chamberlain határozottan válaszolt. Két nappal a Hitler-Sztálin-paktum aláírása után, augusztus 25-én Nagy-Britannia kölcsönös segítségnyújtási szövetséget kötött Lengyelországgal. Hitlert ez megzavarta, és a Lengyelország augusztus 26-i megtámadására kiadott parancsot módosította. Hitler 1939. évi agresszív terjeszkedési politikája tárgytalanná tette a müncheni konferencia (1938. IX. 29.) eredményeit. A "maradvány-Csehország elintézésére" vonatkozó 1938. október 21-i titkos parancsát 1939 márciusában a német csapatok csehszlovákiai bevonulása s március 16-án a "Cseh-Morva Birodalmi Protektorátus" létrehozása követte, amit Emil Hácha cseh államelnök kényszerhelyzetében, tehetetlenségében elfogadott. Néhány nap múlva német csapatok vonultak be a Memel-vidékre. Chamberlain bejelentette a brit megbékéltetési politika végét, s bevezette az általános hadkötelezettséget.
