197 éve (1812) zajlott a borogyinoi csata.
1812-re világossá vált, hogy Oroszország nem tartja be a kontinentális zárlatot, amellyel Napoleon az angolokat akarta térdre kényszeríteni. Sándor cárt az is nyugtalanította, hogy a Varsói Nagyhercegség révén a lengyel nemzeti törekvések is támogatást kaptak. A konfliktus elkerülhetetlen volt. Az oroszországi hadjárat 1812 júniusában indult meg úgy 600 ezer fővel, hogy Moszkvát elfoglalják. A nem várt utánpótlási ellátási nehézségek következtében sokan dezertáltak. Az oroszok nem bocsátkoztak nyílt küzdelemben, fokozatosan adták fel állásaikat, de közben mindent felperzseltek. A cár Kutuzov herceget nevezte ki hadügyminiszterré, aki a törökök elleni háborúban komoly tapasztalatot szerzett. A főütközet szeptember 7-n reggel hatkor kezdődött Borogyino mellett. A franciák 100 ezer emberrel támadtak, az oroszok védekeztek, komoly tüzérségi párbaj alakult ki. A császár, akit betegség gyötört kivonta magát az irányításból. Lassan sikerült elfoglalni az orosz állásokat, azonban a katonák fegyelmezetten vonultak vissza, nem tört ki a pánik. Az oroszok több mint 43.000 embert veszítettek, a francia áldozatok pedig a császár bevallása szerint legalább 30.000-re rúgtak. (Napoleon adatait fenntartásokkal kell fogadnunk.) Különösen sok volt a tiszti áldozat. Mivel az oroszok vonultak vissza, Napoleon győzött, ám semmit sem nyert. Egy hét múlva, 14-n bevonult a kiürített fővárosba, amit másnap az oroszok felgyújtottak, így a francia katonák nagy része fedél nélkül maradt. Október 24-n folyamatos ellenséges támadások közepette Napoleon kivonult Moszkvából. Végül a Grande Armée töredéke maradt életben. A kudarc gyakorlatilag Napoleon bukását jelentette, mert immár az ellenfél lényegesen nagyobb sereggel rendelkezett.