268 éve (1741) tette a magyar nemesség leghíresebb felajánlását.
Tizenkét éves szünet után ismét országgyűlésre gyülekeztek a magyar rendek Pozsonyban. A Habsburg Birodalom felbomlása, széthullása egyáltalán nem látszott kizártnak, ám a magyar nemesség látványosan felsorakozott a fiatal királynő, Mária Terézia mögé. A korábbi országgyűléseken gyakran elhangzott szavak - "Vitam et sanguinem pro rege nostro!" (Életünket és vérünket királyunkért!) - most konkrét tartalmat nyertek: az országgyűlés általános nemesi felkelést határozott el, ezenkívül 30 ezer gyalogos katona hadba küldését ígérte. A három régivel együtt kilenc gyalog- és tizenegy huszárezredet szereltek fel, a megajánlott 30 ezer helyett végül is 21 ezer katonával. A magyar rendeket persze nem a szép királynő szívhez szóló beszéde vagy trónörökös, a babakorú József sírása hatotta meg (aki valójában jelen sem volt). A vesztes török háború után alig két évvel a Török Birodalom újabb támadása nagyon is fenyegető lehetőségnek tűnt, ennek pedig csak egy erős Habsburg Birodalom állhatott ellent. Ráadásul Rákóczi halála (1735) után a nemeseknek alkalmas királyjelöltjük sem volt, így a magyar nemesség nagy része, ha nem is fenntartások nélkül, de elfogadta a Habsburg-uralmat, sőt, harcolni is hajlandó volt érte.
Persze ne felejtsük el, hogy a nagylelkű felajánlás során elsősorban nem a saját életüket, hanem a jobbágyaikét ajánlották fel a nemesek...
Tizenkét éves szünet után ismét országgyűlésre gyülekeztek a magyar rendek Pozsonyban. A Habsburg Birodalom felbomlása, széthullása egyáltalán nem látszott kizártnak, ám a magyar nemesség látványosan felsorakozott a fiatal királynő, Mária Terézia mögé. A korábbi országgyűléseken gyakran elhangzott szavak - "Vitam et sanguinem pro rege nostro!" (Életünket és vérünket királyunkért!) - most konkrét tartalmat nyertek: az országgyűlés általános nemesi felkelést határozott el, ezenkívül 30 ezer gyalogos katona hadba küldését ígérte. A három régivel együtt kilenc gyalog- és tizenegy huszárezredet szereltek fel, a megajánlott 30 ezer helyett végül is 21 ezer katonával. A magyar rendeket persze nem a szép királynő szívhez szóló beszéde vagy trónörökös, a babakorú József sírása hatotta meg (aki valójában jelen sem volt). A vesztes török háború után alig két évvel a Török Birodalom újabb támadása nagyon is fenyegető lehetőségnek tűnt, ennek pedig csak egy erős Habsburg Birodalom állhatott ellent. Ráadásul Rákóczi halála (1735) után a nemeseknek alkalmas királyjelöltjük sem volt, így a magyar nemesség nagy része, ha nem is fenntartások nélkül, de elfogadta a Habsburg-uralmat, sőt, harcolni is hajlandó volt érte.
Persze ne felejtsük el, hogy a nagylelkű felajánlás során elsősorban nem a saját életüket, hanem a jobbágyaikét ajánlották fel a nemesek...