270 éve (1739) született Patyomkin.
A későbbi III. Péter orosz cár 1745-ben vette feleségül az Anhalt-Zerbst házból származó német ajkú Sophie Auguste Friderike hercegnőt. Házasságuk rövid időn belül megromlott, Katalin ezért férjét még annak életében szeretők hadával pótolta. III. Péter meggyilkoltatása után Katalin vált a hatalom egyedül birtokosává. Az orosz cárnő kegyenceinek, szeretőinek soraiban az Orlov fivérek mellett Patyomkin neve a legismertebb.
Az alacsony sorból származó Patyomkin a moszkvai egyetem befejezése után az orosz hadsereg tagja lett, ahol fényes karriert futott be, többek között Katalin kitüntető figyelmének köszönhetően.
Patyomkin változásokat vezetett be a katonai életben: a hadseregben alkalmaztott szigorú büntetéseken enyhített, betiltotta a testi fenyítést és létrehozta a fekete-tengeri flottát. Miután 1783-ban a hadsereg főparancsnokaként annektálta a Krím-félszigetet, Katalint egy krími utazásra csábította, mely során a dél-oroszországi „csodafalvakat” kívánta a cárnőnek bemutatni, ezeket nevezzük Patyomkin-falvaknak.
Miközben a cárnő ezeket a falvakat látogatta, addig az ottélőkről a boldogság és a jólét sugárzott, Katalin elutazása után azonban a színjáték összeomlott. Nyilvánvalóvá vált a szomorú orosz valóság, ami a XVIII. században is jellemezte a paraszti sorban élők helyzetét: mérhetetlen szegénység, földesúri kizsigerelés, éhínség. A csillogó látszat és lehangoló valóság éles szembenállásának eredeti szinonímájává vált azóta a Patyomkin-falu elnevezés.