Ami tanulságos ebben: szó sincs szó szerint arról, mi a célja ennek a törvénynek, minden csak implicite van benne.
Ezek szerint valamilyen okból az antiszemitizmus akkor még szégyellni való volt valakik előtt. Nem beszélünk róla, de mindannyian tudjuk miről van szó. A törvény címében szerepel a szabályozás, míg a szövegben csak a "törekvés" szó, azaz egy jóval enyhébb és nem kötelező kifejezés van.
Szó esik még az ország területén lakó nemzetiségekről, ami egy törvényi fogalom, és a zsidóság nem tartozott bele (talán itt keresendő a közelmúlbeli ilyen irányú zsidó kezdeményezés pánikszerű elutasítása a zsidók többségétől...) és népfajokról, ami egy igen érdekes és bármire használható fogalom. Jogilag tehát képtelen az egész törvény, alkalmazása pedig alkalmat adhatott volna a zsidóság diszkriminációjának az elkerülésére is. Mert ha feltétlen egyes népcsoportokat akartak preferálni, akkor azt lehetett volna pozitívan is, azaz nyugodtan felvehettek volna a harmadikutas írók vágya szerint tetszőleges számú népi, vidéki fiatalt, olyan módon, hogy kibővítik a felvehetők számát. Erre kellettek volna források, vagy szándék de lehetőleg mindkettő.
A szándék természetesen más volt, elvenni a zsidók vagyonát és abból finanszírozni a feudális magyarország mozdulatlan társadalmi rendszerének átalakítását.
Az átalakítás pedig nem egy társadalmi mobilitás útján zajlana le, hanem erőszakos vagyonszerzéssel és a továbbiakról nem is esik szó.
Ami akkor ott megtörtént valóban új volt, és olyannyira eredeti, hogy ma sem tudnak ehhez semmit hozzátenni a mai követők, nem is próbálkoznak vele. Felfedezik az akkor leírtakat és a felfedezés gonosz örömével tálalják a mai gyerekeink elé, már az iskolákban is.