
A világosi fegyverletétel után (1849. augusztus 13.) nem ért véget a szabadságharc, mert egy vár még ellenállt. Komárom várvédői Klapka György vezetésével a fegyverszünet ellenére sem adták fel a bevehetetlen várat.
Harc ekkor már nem volt, a két fél egyezkedett csupán. Klapka a foglyok számára akart minél kedvezőbb feltételeket biztosítani a várért cserébe, ám csupán annyit sikerült elérnie, hogy a vár védői (közel húszezer ember) szabad elvonulást és amnesztiát kapjon.
Klapka ezt végül hivatalosan ezen a napon fogadta el. Ezután emigrált, tagja lett az emigráns magyar kormánynak, és a magyar függetlenségért küzdött. A kiegyezés után hazatért, és a Deák-párt színeiben mandátumot szerzett. 1892-ben hunyt el 72 éves korában.