63 éve (1946) hirdettek ítéletet a nürnbergi perben.1945. november 20-n Nürnbergben összeült az első nemzetközi katonai bíróság, melynek feladata a náci főbűnösök ügyének kivizsgálása volt. A vádlottak padján ült többek között Hermann Göring, Karl Dönitz, Ernst Kaltenbrunner, Joachim Ribbentrop és Alfred Rosenberg is. A szövetséges jogászok három fő vádpontot hoztak fel a vádlottakkal szemben. A náciknak emberiség ellenes bűnök, összeesküvés, háborús bűncselekmények és bűnszövetségben való részvétel vádjaiban kellett felelniük. A per 218 napon keresztül tartott, mintegy 240 tanú felvonultatásával, ám a védők külföldi tanút nem idézhettek be, és a vádiratoknak csak a töredékébe nyerhettek bepillantást.
A kihallgatások során, mintahogyan azt a korabeli filmfelvételeken láthatjuk, a vádlottak egymás mellett ültek a vádlottak padján és arra a kérdésre, hogy bűnösnek tartják-e magukat az ellenük felhozott vádakban, egyöntetűen azt felelték: „nem vagyok bűnös".
Mai napig vita tárgya, hogy a szövetségesek az első nemzetközi katonai bírósági tárgyalás folyamán mennyire voltak jogkövetők és következetesek. Az azonban tény, hogy 1946. szeptember 30-n a 22 főbűnös közül csak tizenkettőt ítéltek kötél általi halálra, köztük a távollévő Bormant. Hét személy börtönbüntetéssel sújtottak, míg Hans Fritschet, a híradósok vezetőjét, Franz von Papent egykori miniszterelnököt és Hjalmar Schachtot, az 1938-ban leváltott birodalmi bankelnököt szabadon engedték.
Nemsokkal később, 1946. október 16-n a halálosítéleteket végre is hajtották. Egyedül Hermann Göring volt az, akinek sikerült ciánkapszulával az öngyilkosságba menekülnie.
