179 éve (1830) alakult meg Belgium.
Németalföld déli része sokáig a spanyol korona fősége alá tartozott, és amikor a hollandok a 16. század végén elszakadtak Spanyolországtól a déliek akkor is kitartottak a katolikus spanyol (majd osztrák Habsburg) uralom mellett.
Jelentős változást a déli területek életében csak a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus hozott 1815-ben, mely Belgium területét a Holland Királysághoz csatolta. Természetesen ez a belgáknak nem tetszett és csak idő kérdése volt, hogy mikor lázadnak fel. A felkelésre nem is kellett olyan sokat várni, hiszen a bécsi kongresszus után 15 évvel, 1830. október 4-n Belgium már ki is nyilvánította Hollandiátától való elszakadását, és kikiáltotta a függetlenséget.
A forradalom gyökerei 1830. augusztus 25-re vezethetőek vissza. A helyszín Brüsszel, ahol a Théátre de la Monnaie-ben egy népszerű operát adtak elő, melynek története arról szólt, hogy a nápolyiak fellázadnak a spanyol hatalom ellen. A színházlátogató közönség annyira fellelkesült eme darab kapcsán, hogy az előadás végén először a színpadra, majd azt követően az utcára is kivonultak függetlenségüket követelve.
A politikai okok mellett persze gazdasági tényezők is szerepet játszottak abban, hogy Belgium el akart szakadni Hollandiától. A hivatalokban bevezetett kötelező holland nyelv, a rossz termés, a borzasztóan magas élelmiszerár mind az emberek elégedetlenségét szította.
I. Vilmos holland király 1830 szeptemberében 10 ezer főnyi katonaságot küldött a rebellisek megregulázására. Azonban nem volt olyan könnyű dolguk a hollandoknak, mint ahogyan azt korábban képzelték. Brüsszel lakosai minden kezükbe akadt tárgyat fegyverként használva álltak ellen. Állítólag még fazekaikat is bevetették, mint harci eszközt az agresszorokkal szemben. Az emberveszteség nem csak a déliek oldalán, de a hollandoknál is számottevő volt. Így a holland csapatok pár napon belül kivonultak Brüsszelből - Belgium a függetlenség útjára léphetett.
Belgium királyt is választott, a Sachsen-Anhalt házból való német származású Leopold személyében, aki az alkotmányra történő felesküdésekor a következőket mondta: „Belga vagyok, mert azzá tettetek engem.”
A hollandok persze nem hagyták ilyen könnyen magukat. A két állam konfliktusát csak az 1839-es londoni szerződésben sikerült megoldani. Ekkor Hollandia és Belgium egyaránt aláírta a békét és mindketten elfogadták a felállított határvonalat.
Németalföld déli része sokáig a spanyol korona fősége alá tartozott, és amikor a hollandok a 16. század végén elszakadtak Spanyolországtól a déliek akkor is kitartottak a katolikus spanyol (majd osztrák Habsburg) uralom mellett.
Jelentős változást a déli területek életében csak a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus hozott 1815-ben, mely Belgium területét a Holland Királysághoz csatolta. Természetesen ez a belgáknak nem tetszett és csak idő kérdése volt, hogy mikor lázadnak fel. A felkelésre nem is kellett olyan sokat várni, hiszen a bécsi kongresszus után 15 évvel, 1830. október 4-n Belgium már ki is nyilvánította Hollandiátától való elszakadását, és kikiáltotta a függetlenséget.
A forradalom gyökerei 1830. augusztus 25-re vezethetőek vissza. A helyszín Brüsszel, ahol a Théátre de la Monnaie-ben egy népszerű operát adtak elő, melynek története arról szólt, hogy a nápolyiak fellázadnak a spanyol hatalom ellen. A színházlátogató közönség annyira fellelkesült eme darab kapcsán, hogy az előadás végén először a színpadra, majd azt követően az utcára is kivonultak függetlenségüket követelve.
A politikai okok mellett persze gazdasági tényezők is szerepet játszottak abban, hogy Belgium el akart szakadni Hollandiától. A hivatalokban bevezetett kötelező holland nyelv, a rossz termés, a borzasztóan magas élelmiszerár mind az emberek elégedetlenségét szította.
I. Vilmos holland király 1830 szeptemberében 10 ezer főnyi katonaságot küldött a rebellisek megregulázására. Azonban nem volt olyan könnyű dolguk a hollandoknak, mint ahogyan azt korábban képzelték. Brüsszel lakosai minden kezükbe akadt tárgyat fegyverként használva álltak ellen. Állítólag még fazekaikat is bevetették, mint harci eszközt az agresszorokkal szemben. Az emberveszteség nem csak a déliek oldalán, de a hollandoknál is számottevő volt. Így a holland csapatok pár napon belül kivonultak Brüsszelből - Belgium a függetlenség útjára léphetett.
Belgium királyt is választott, a Sachsen-Anhalt házból való német származású Leopold személyében, aki az alkotmányra történő felesküdésekor a következőket mondta: „Belga vagyok, mert azzá tettetek engem.”
A hollandok persze nem hagyták ilyen könnyen magukat. A két állam konfliktusát csak az 1839-es londoni szerződésben sikerült megoldani. Ekkor Hollandia és Belgium egyaránt aláírta a békét és mindketten elfogadták a felállított határvonalat.