63 éve (1946) hunyt el Bethlen István.
Gernyeszegen született 1874. október 8-n. Bécsben és Budapesten jogot tanult, majd visszatért Erdélybe, ahol gazdálkodni kezdett. Részt vett a megyegyűléseken, majd 1901-1939 között parlamenti képviselő, később felsőházi tag volt. Politikusként több pártot is megjárt: tagja volt a Szabadelvű Pártnak, a Függetlenségi Pártnak, majd Andrássy Gyula Alkotmánypártjának is. 1919-ben megalakította a Nemzeti Egyesülés Pártját, amely a továbbiakban a magyar politikai élet meghatározó tényezőjévé vált. 1921. április 14-n kapta meg a miniszterelnöki megbízást és több mint 10 esztendeig, 1931. augusztus 24-ig vezette a kormányt. Sikerült stabilizálnia, gazdaságilag talpra állítania az országot: 1927-ben megszületett a korabeli Európa egyik legkeményebb valutája, a pengő, amely értékállóságát egészen a negyvenes évek elejéig megtartotta. A bethleni konszolidáció együtt járt a gazdaság újjászervezésével, a fokozott iparvédelemmel, új vámrendszer kidolgozásával, és előrehaladás történt az egészségügyben és a szociálpolitikában is. Belpolitikájában elsőrendű célja volt a kormányzati munka zavartalanságának biztosítása, ezért mind a baloldalt, mind pedig a szélsőjobboldalt igyekezett kordában tartani. Külpolitikai nyitása azonban - különösen a szomszédos országok viszonylatában - nem sikerült, az ország elszigeteltsége végül is csak 1927-ben, a Rómában kötött olasz-magyar örök barátsági szerződéssel tört meg. A nagy gazdasági világválság hatását külföldi kölcsönök felvételével igyekezett csökkenteni, de kormánya túléléséhez újabb piacok szerzésére, súlyos belső gazdasági megszorításokra lett volna szüksége. Ezt azonban nem vállalta. 1931-es lemondása után, a háttérből igyekezett befolyásolni a kormányzót és az egymást követő kormányokat. A háború utolsó éveiben részt vett az angolszászok irányában tett béketapogatózásokban. A német megszállás után bujkálnia kellett. 1944-ben az oroszok tartották házi őrizetben, s mivel nem volt hajlandó együttműködni a kommunista párttal, 1945. április 25-n a Szovjetunióba hurcolták. Halálának helyéről, időpontjáról és módjáról sokáig semmi biztosat nem lehetett tudni. Csak 1994-ben sikerült fellelni a közös sírt, amelyben a moszkvai Donszkoj kolostor melletti temetőben hamvait elhelyezték, miután 1946. október 5-n a Butirka börtönben meghalt. A magyar kormány 1994. június 4-n hazahozatta földi maradványait, amelyeket 1994. június 17-n a Kerepesi temetőben helyeztek örök nyugalomra.