232 éve (1777) ért véget a saratogai csata.
Az amerikai függetlenségi háború egyik legnagyobb és legfontosabb csatája zajlott Saratoga mellett. A John Burgoyne vezette brit sereg 8 ezres volt. A 3300 vöröskabátost közel 4 ezer német zsoldos és bő félszáz indián és koronahű gyarmati erősítette (utóbbiak felderítőként). Velük szemben állt a Horatio Gates és Benedict Arnold vezette rebellisek, akik 15 ezren voltak, ám fegyverzet és kiképzés területén jócskán lemaradva. A csata 1777. szeptember 19-n kezdődött.
A New York és Albany ellen nyomuló briteket a közeli Saratogánál kényszerítette csatára a gyarmatokról összegyűlt sereg. A jenkiknek ekkorra már kialakult taktikájuk. Mesterlövészeikkel váratlanul meglepték a briteket és levadászták a tiszteket és tüzéreket, majd az ellentámadó sereget a milícia feltartóztatta, amíg a mesterlövészek biztonságba menekültek. Ezzel a taktikával sikerült megakadályozni, hogy az összes brit sereg egyesülhessen, így Burgoyne nem számíthatott erősítésre.
Burgoyne nem ijedt meg a kétszeres túlerőtől, bátor rohamot vezényelt (amiben persze nem vett részt), ám a milíciák rendet vágtak a rohamozó britek közt, akik erre megfutamodtak.
A csata sáncépítéssel folytatódott. A két sereg egymástól pár kilométerre bevédte magát, amit nem is akart egyik sem megrohamozni. Így teltek a napok október 7-ig. Ekkor Burgoyne úgy döntött, eljött az ideje, hogy a hesseni zsoldosok megszolgálják pénzüket. A brit roham azonban ismét kudarcot vallott, összesen 1600 embert vesztettek, míg a jenkik a sebesültekkel együtt is csak 800-t. Burgoyne még aznap tárgyalást kezdett egy kedvező feltételű megadásról. Végül szabad elvonulást kaptak vissza Bostonba, hogy soha többé ne térjenek vissza. A hivatalos egyezményt október 17-n írták alá.
Az amerikai függetlenségi háború egyik legnagyobb és legfontosabb csatája zajlott Saratoga mellett. A John Burgoyne vezette brit sereg 8 ezres volt. A 3300 vöröskabátost közel 4 ezer német zsoldos és bő félszáz indián és koronahű gyarmati erősítette (utóbbiak felderítőként). Velük szemben állt a Horatio Gates és Benedict Arnold vezette rebellisek, akik 15 ezren voltak, ám fegyverzet és kiképzés területén jócskán lemaradva. A csata 1777. szeptember 19-n kezdődött.
A New York és Albany ellen nyomuló briteket a közeli Saratogánál kényszerítette csatára a gyarmatokról összegyűlt sereg. A jenkiknek ekkorra már kialakult taktikájuk. Mesterlövészeikkel váratlanul meglepték a briteket és levadászták a tiszteket és tüzéreket, majd az ellentámadó sereget a milícia feltartóztatta, amíg a mesterlövészek biztonságba menekültek. Ezzel a taktikával sikerült megakadályozni, hogy az összes brit sereg egyesülhessen, így Burgoyne nem számíthatott erősítésre.
Burgoyne nem ijedt meg a kétszeres túlerőtől, bátor rohamot vezényelt (amiben persze nem vett részt), ám a milíciák rendet vágtak a rohamozó britek közt, akik erre megfutamodtak.
A csata sáncépítéssel folytatódott. A két sereg egymástól pár kilométerre bevédte magát, amit nem is akart egyik sem megrohamozni. Így teltek a napok október 7-ig. Ekkor Burgoyne úgy döntött, eljött az ideje, hogy a hesseni zsoldosok megszolgálják pénzüket. A brit roham azonban ismét kudarcot vallott, összesen 1600 embert vesztettek, míg a jenkik a sebesültekkel együtt is csak 800-t. Burgoyne még aznap tárgyalást kezdett egy kedvező feltételű megadásról. Végül szabad elvonulást kaptak vissza Bostonba, hogy soha többé ne térjenek vissza. A hivatalos egyezményt október 17-n írták alá.