153 éve (1856) tört ki a 2. ópiumháború.
A 19. században az ópiummal való kereskedelem kifejezetten vonzó volt az európaiak számára. Azért, hogy minél nagyobb haszonra tehessenek szert, nem átallottak háborúzni is érte. 1839-ben, mikor a kínai császár betiltotta az ópium kereskedelmét és elkoboztatta az árut a kereskedőktől, akkor az angolok hadihajóikkal kényszerítették ki a császárt döntése visszavonására (1842). Ráadásképp Hongkongot elcsatolták 5 szabad kikötőt hoztak létre és Kínának jelentős kártérítést kellett fizetnie. Az angolok természetesen mindezt nem az ópiumkereskedelemért, hanem általában a szabad kereskedelem és a brit alattvalók védelmével indokolta. Európa államai kiálltak az angolok mellett, már akkor tudták, számukra kedvező precedens történt.
1856-ban ezen a napon Kanton szabad kikötőjében a kínai hatóság lefoglalt egy kínai hajót, amely az angol flotta tagja (is) volt. Noha a legénység és a tulajdonos mind kínai volt, Anglia hevesen tiltakozott a brit alattvalók elleni atrocitás miatt. Majd mielőtt a hatóságok léphettek volna, Hongkong kormányzója bombáztatni kezdte Kantont, hogy kiszabadítsa a foglyokat. Az ágyúzás azonban messze elkerülte a börtönt és a civileket pusztította. Ennek következtében Kanton lakói minden erejükkel a britekre támadtak, ami már elegendő háborús indok volt Angliának. A 2. ópiumháborúból már a többi nagyhatalom sem akart kimaradni, főleg Franciaország nem, de Oroszország és az USA is besegített.
Az egyenlőtlen küzdelem végén 1858-ban a császár hivatalosan engedélyezte az ópiumkereskedelmet, majd 1860-ban aláírta a pekingi-egyezményt, amelyben már 1,5 millió km2-ről mondott le az európaiak javára, továbbá hatalmas kártérítés fizetésére köelezte magát. Kína úgy süllyedt szinte gyarmati sorba, hogy hivatalosan független maradt.
A 19. században az ópiummal való kereskedelem kifejezetten vonzó volt az európaiak számára. Azért, hogy minél nagyobb haszonra tehessenek szert, nem átallottak háborúzni is érte. 1839-ben, mikor a kínai császár betiltotta az ópium kereskedelmét és elkoboztatta az árut a kereskedőktől, akkor az angolok hadihajóikkal kényszerítették ki a császárt döntése visszavonására (1842). Ráadásképp Hongkongot elcsatolták 5 szabad kikötőt hoztak létre és Kínának jelentős kártérítést kellett fizetnie. Az angolok természetesen mindezt nem az ópiumkereskedelemért, hanem általában a szabad kereskedelem és a brit alattvalók védelmével indokolta. Európa államai kiálltak az angolok mellett, már akkor tudták, számukra kedvező precedens történt.
1856-ban ezen a napon Kanton szabad kikötőjében a kínai hatóság lefoglalt egy kínai hajót, amely az angol flotta tagja (is) volt. Noha a legénység és a tulajdonos mind kínai volt, Anglia hevesen tiltakozott a brit alattvalók elleni atrocitás miatt. Majd mielőtt a hatóságok léphettek volna, Hongkong kormányzója bombáztatni kezdte Kantont, hogy kiszabadítsa a foglyokat. Az ágyúzás azonban messze elkerülte a börtönt és a civileket pusztította. Ennek következtében Kanton lakói minden erejükkel a britekre támadtak, ami már elegendő háborús indok volt Angliának. A 2. ópiumháborúból már a többi nagyhatalom sem akart kimaradni, főleg Franciaország nem, de Oroszország és az USA is besegített.
Az egyenlőtlen küzdelem végén 1858-ban a császár hivatalosan engedélyezte az ópiumkereskedelmet, majd 1860-ban aláírta a pekingi-egyezményt, amelyben már 1,5 millió km2-ről mondott le az európaiak javára, továbbá hatalmas kártérítés fizetésére köelezte magát. Kína úgy süllyedt szinte gyarmati sorba, hogy hivatalosan független maradt.