561 éve (1448) vesztettük el a rigómezei csatát.
Hunyadi János kormányzó a magyar hadak élén Szerbiába nyomult, hogy visszavágjon az 1444. évi várnai vereségért. Seregében a magyarok mellett a havasalföldi segélyhadak is felvonultak, Brankovics, a szerb despota azonban távolmaradt a hadjárattól. Hunyadi terve az volt, hogy a Kasztrióta György (Szkander bég) vezette albán felkelőkkel egyesülve, veszi fel a harcot, a szultáni haddal szemben. A magyarok október közepén érték el a szerbek 1389. évi vereségének színhelyét, Rigómezőt, a törökök azonban ekkorra valamennyi stratégiailag fontos pontot megszálltak. Az albánokkal való egyesülés lehetőségétől és a visszavonulástól egyaránt elvágott magyar sereg kénytelen volt vállalni az összecsapást, és a három napig tartó egyenlőtlen küzdelemben ismét súlyos vereséget szenvedett. Hunyadinak ugyan sikerült elmenekülnie, legmegbízhatóbb familiárisai, hívei azonban csatamezőn maradtak.