149 éve (1860) alakult meg az utolsó önálló Habsburg alkotmány.A külpolitikai kudarcok és a nem nyugvó osztrák és magyarországi ellenzék Ferenc Józsefet centralizációs politikájának feladására kényszerítette. A magyar konzervatívok és az osztrák kormány együttes és titkos egyeztetésének eredményeként az uralkodó Albrecht főherceg helyébe Magyarország élére Benedek táborszernagyot nevezte ki. A birodalmi tanácsot új tagokkal bővítették, így szerepet kaptak a magyar konzervatívok: gróf Apponyi György, gróf Szécsen Antal. A nagy tiktokban előkészített októberi diplomával a császár visszaállította Magyarországon az 1848. előtti külön magyar kormányszerveket, a Kancelláriát és a Helytartótanácsot, továbbá megígérte az országgyűlés összehívását. Az országgyűlés hatáskörét szűkre szabta, hiszen a pénzügyekkel valamint a katonaállítással kapcsolatos törvényhozási teendők a bécsi összbirodalmi tanács hatáskörében maradtak, míg a külügy és hadügy kérdéseibe még annak sem volt beleszólása. Az októberi diploma egy Ferenc Józsefre jellemző gesztus volt a megbékélés irányába, az uralkodó maga így jellemezte szándékát: "Valami parlamentáris életet fogunk kapni, de a hatalom az én kezemben marad." Az új rendszert tovább finomította az 1861. februári pátens. Ez az új, tehát a birodalom egyes tartományaiban elismert helyi országgyűlések fölé egy kétkamarás birodalmi gyűlés szervezetét állította. Ez már parlament volt, ha nem is az igazi. A birodalmi gyűlés 343 helyéből a magyaroknak 85, Erdélynek 26, a horvátoknak 9, a cseheknek 54 jutott. Ez volt a Habsburgok utolsó kísérlete arra, hogy összbirodalmi szinten kormányozzák a családhoz tartozó tartományokat és országokat. A vállalkozás mindenekelőtt a magyar politikai ellenzék határozottságán bukott meg, akik sem központi, sem félig formális parlamentbe nem akartak beleegyezni (utóbbiban egyetértésre leltek a többi ellenzékkel, így lehettek később sikeresek).
