98 éve (1911) zárult végleg a marokkói válság.
1905-ben II. Vilmos császár felszólalt (Tangerben) a franciák újabb gyarmatszerzése ellen és Marokkót független országnak nevezte. A francia diplomácia hevesen tiltakozott, hogy a németek beleavatkoznak ügyeikbe. Németország azonban már elkésett, az antantot egy évvel korábban megkötötték, így Angliától nem remélhetett támogatást. Az első marokkói válság így nem fajult el, 1906. április 7-n megegyeztek az algecirasi kongresszuson, hogy Marokkóban egyenlő kereskedelmi jogokat kapnak a nagyhatalmak, ám mivel "továbbra is nagy belső nyugtalanság van" Franciaország (és Spanyolország) irányítja a belső rend fenntartását.
Marokkóban valóban nyugtalanság volt, a franciák által irányított szultán ellen a nép zöme fellázadt. Az elhúzódó rendtartás végül minden korábbinál nagyobb felkelésbe csapott át, amit 1911 nyarán vert le a francia hadsereg, amely egyben megszállta a fontos városokat is. A Német Birodalom ekkor veszélyeztetve látta gazdasági érdekeit, és Agadirba küldte a Panther cirkálóját. Ezzel kezdődött a 2. válság.
Az erődemonstráció újra tárgyalóasztalhoz ültette a feleket. Németország végleg elismerte a marokkói francia fennhatóságot (a spanyolok tiltakoztak egyedül, de hiába), ennek fejében Francia-Kongó területének egy részét átadták a németeknek. Emellett Tanger különleges státust kapott, tulajdonképpen szabad kikötő lett.
A diplomácia ismét győzött, a világháború kitörésére még várni kellett...