63 éve (1946) végezték ki Szombathelyi Ferencet.Knausz György néven Győrben született 1887. május 17-n. A hadapródiskola és tiszti tanfolyam után a bécsi Hadiakadémián végzett. Vezérkari tisztként harcolta végig az I. világháborút, majd a Vörös Hadsereg(!) hírszerző és kémelhárító csoportjának tagja volt. 1926-31 között hadtörténelmet és harcászatot tanított a Hadiakadémián, ezután a szombathelyi vegyesdandár vezérkari főnöke lett. 1941-ben a Szovjetunió ellen vonuló Kárpát-csoport parancsnokává nevezték ki. 1941 szeptemberétől 1944 márciusáig vezérezredesi rangban a Honvéd vezérkar főnöke volt. E posztra Horthy Istvánnal való kapcsolata révén került.
A háború kimenetelére vonatkozó elképzelései sokban egyeztek Kállai Miklós kormányfőével, ő is kereste a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal. 1942-ben a doni hadsereg ellátása ügyében többször utasította vissza Jány Gusztáv, a hadsereg parancsnokának igényeit fegyverre, felszerelésre. Az orosz áttörés előtt így toldotta meg Hitler hadparancsát: "ellenséges támadás esetén a saját állásokat és támpontokat feltétlenül tartani kell. Visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak előre van" - a veszteségekben ezért neki is komoly szerepe volt. Németellenességét sokszor németbarát szólamokkal próbálta leplezni, s csak ritkán és kevés eréllyel szállt velük szembe. Az újvidéki vérengzések felelőseit sokáig mentegette, s csak két év múlva, 1944 elején rendelt el vizsgálatot. 1944 márciusában, az ország német megszállása előtt, részt vett a klessheimi tárgyalásokon, s felmérve a magyar honvédség csekély erejét, s az ellenállás hiábavaló voltát, a megszállás elfogadását javasolta Horthy kormányzónak. Ennek ellenére 1944. április 19-n, német nyomásra felmentették vezérkari főnöki megbízatásából. 1944. október 11-12-n hadbírósági tárgyalást folytattak ellene valamint Újszászy István vezérőrnagy és Kádár Gyula ezredes ellen is a nyugati szövetségesek irányába tett lépéseik miatt. Ekkor felmentették, de a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták és Sopronkőhidán, majd Németországban tartották őket fogva.
A háború után, 1946-ban a népbíróság 10 évi fegyházra ítélte, népellenes és hivatali hatalommal való visszaélés bűntettének elkövetése miatt, de a háborús bűntettek vádja alól felmentette. Másodfokon bűnösnek találták háborús bűntett elkövetésében is, így az ítéletet életfogytiglanra változtatták. Háborús bűntettként értékelték a vezérkari főnök bírósága felállításában vitt szerepét, a délvidéki vérengzéssel kapcsolatos magatartását, a Keitellel folytatott tárgyalást, a 2. magyar hadsereg tragédiáját, az 1944. március 19-i német megszállást s a munkaszolgálatosok sérelmére elkövetett cselekményeket. Ezután, szovjet nyomásra és vélhetően Rákosi személyes intézkedése nyomán - az újvidéki bűnösökkel, Feketehalmy-Czeydnerrel, Grassyval és Zöldivel együtt - kiadták a jugoszláv hatóságoknak. Itt megkínozták, majd Újvidéken kivégezték.
A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben felmentette az ellene emelt vádak alól, megállapítva: a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el. A Ludovikától Sopronkőhidáig című művében ezt írta róla Kádár Gyula: "Felelős és vétkes volt, de felelősségre vonni nem szadista gyilkosokkal együtt kellett volna."
