694 éve (1315) zajlott a morgarteni csata.A svájci szövetség tagjai Morgartennél (Közép-Svájc) döntő vereséget mérnek az I. Habsburg Lipót herceg vezette lovas seregre. Az "erdei" kantonok - Schwyz (amelyről az ország nevét kapta), Uri és Unterwalden - 1291-ben örök szövetséget kötöttek, amelyben garantálták közös ellenállásukat függetlenségi törekvéseikkel szemben. Mindez természetesen nem tetszett a Habsburg uralkodónak, akik a terület földesurai voltak, ám mivel a gyakorlatban nem sok minden történt, nem tettek semmit (Tell Vilmos tevékenysége csupán legenda). 1314-ben azután a schwyziek kifosztottak egy apátságot, ráadásul nyiltan támogatták a bajor királyt a császári trón megszerzéséért. I. Lipót herceg ezt már nem tűrhette, s komoly sereggel elindult a hegyekbe.
Lipót 2 ezer német lovagjával és 7 ezer gyalogosával alig 1500 paraszt szállt szembe, akiknek nem volt komoly fegyverzetük, csupán alabárdjuk. A magabiztos lovagok Morgartennél egy szorosba masíroztak be, ám a svájciak rajtuk ütöttek. Sziklákat dobtak rájuk, majd alabárdjaikkal kivégezték a túlélőket. Állítólag mindössze 15 paraszt halt meg, míg minden lovag ott pusztult.
A Habsburgoknak ezután el kell ismerniük a Svájci Kantonok államszövetségének autonómiáját. A következő időszakban a szövetség Luzernnel, Zürichhel, Zuggal, Glarusszal és Bernnel bővült, így alakult ki a nyolc ősi kanton. Svájc hivatalos függetlenségét azonban csak 1648-ban ismerték el a vesztfáliai béke során.
A győzelem megmutatta, hogy nem véletlen volt a bannockburni csata. Az olcsó pikások (alabárdosok) hatékonyabbak a drága lovagi seregnél. Nem sokkal később az angol íjászok még ennél is nagyobb nagyobb csapást mérnek az elavult taktikára, ami sok államban komoly haditechnikai változást okozott.
