118 éve (1891) született Erwin Rommel.
A Harmadik Birodalom tábornoka Heidenheim-ben látta meg a napvilágot. Már az I. világháborúban kiérdemelte a legmagasabb német kitüntetést, ám neve csak az 1941-es afrikai harcokban vált világszerte ismertté, pedig 1940-ben Franciaországban megmutatta mire képes, ám akkor Guderian még elhomályosította.
Az ún. Deutsche Afrika Korps, az afrikai hadtest parancsnokaként 1942 nyarára páncélosaival egészen Egyiptomig nyomult előre. Ekkor kapta a sivatagi róka becenevet. Az utánpótlási nehézségekkel küzdő Rommelt végül a számbeli fölényben lévő és technikailag jobban felszerelt angolszász csapatok Montgomery vezetésével El-Alameinnél megállították, majd fokozatosan kiszorították a kontinensről. Ekkor a 2. német hadseregcsoport parancsnoka lett, ami először Olaszországban, majd Észak-Franciaországban kísérelte meg feltartóztatni a szövetségeseket. A sorozatos kudarcok révén a Führer egykori kedvenc tábornoka végleg belátta, hogy a náci Németország a háborút elvesztette, és csatlakozott az 1944. júliusi Hitler-ellenes puccskísérlethez. Miután ez is kudarcba fulladt, választás elé állították: vagy öngyilkos lesz, vagy pedig osztozik az ügyben bíróság elé állított tábornokok sorsában. Ő az előbbit választotta: 1944. október 14-n az Ulm közelében lévő Herrlingenben (ma Burgdort) megmérgezte magát. A náci vezetés mindezek ellenére hősi halottként dísztemetésen búcsúztatta a német hadsereg akkor kétségtelenül legnépszerűbb tábornokát.
A Harmadik Birodalom tábornoka Heidenheim-ben látta meg a napvilágot. Már az I. világháborúban kiérdemelte a legmagasabb német kitüntetést, ám neve csak az 1941-es afrikai harcokban vált világszerte ismertté, pedig 1940-ben Franciaországban megmutatta mire képes, ám akkor Guderian még elhomályosította.
Az ún. Deutsche Afrika Korps, az afrikai hadtest parancsnokaként 1942 nyarára páncélosaival egészen Egyiptomig nyomult előre. Ekkor kapta a sivatagi róka becenevet. Az utánpótlási nehézségekkel küzdő Rommelt végül a számbeli fölényben lévő és technikailag jobban felszerelt angolszász csapatok Montgomery vezetésével El-Alameinnél megállították, majd fokozatosan kiszorították a kontinensről. Ekkor a 2. német hadseregcsoport parancsnoka lett, ami először Olaszországban, majd Észak-Franciaországban kísérelte meg feltartóztatni a szövetségeseket. A sorozatos kudarcok révén a Führer egykori kedvenc tábornoka végleg belátta, hogy a náci Németország a háborút elvesztette, és csatlakozott az 1944. júliusi Hitler-ellenes puccskísérlethez. Miután ez is kudarcba fulladt, választás elé állították: vagy öngyilkos lesz, vagy pedig osztozik az ügyben bíróság elé állított tábornokok sorsában. Ő az előbbit választotta: 1944. október 14-n az Ulm közelében lévő Herrlingenben (ma Burgdort) megmérgezte magát. A náci vezetés mindezek ellenére hősi halottként dísztemetésen búcsúztatta a német hadsereg akkor kétségtelenül legnépszerűbb tábornokát.