
1917. november 19-n Dzsavaharlal Nehru, az első indiai miniszterelnök egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. 1938-ban a maga 21 évével India legnagyobb pártjának lett a legfiatalabb képviselője.
Nehru lánya Gandhi néven vált ismertté, családja azonban semmilyen rokoni kapcsolatban nem állt Mahátma Gandhival, tiszteletből vette fel nevét, igaz jól jött politikai karrierjének. Miután fiai tinédzserek lettek, visszatérve a politikai életbe, Gandhit 1959-ben a Kongresszusi Párt elnökévé választották, 1966-ban pedig India miniszterelnöke lett. Rátermettséggel, ügyes diplomáciai készséggel, jól működő koalíciók létrehozásával 11 éven át maradt India vezetője. Az 1977-es választási veresége után három évvel újra harcba szállt a hatalomért, és 1980-ban ismét ő alakíthatott kormányt. Gandhi második miniszterelnöksége 1984-ig tartott, aminek egy merénylet vetett véget. A szeparatista szikhek mindig sok gondot jelentettek az indiai kormányzat számára, így Gandhi néhány hónappal a meggyilkolása előtt elrendelte a nyugat-indiai, amritszári szikh Aranytemplom lerombolását. A szikh-mozgalom azonban tovább élt és elszántságuk csak erősödött.
Érdekes módon - annak ellenére, hogy többen óva intették ettől - Gandhi szikh testőrökkel vette körül magát. A szikh testőrökről egyszer a következőket nyilatkozta: „Ha egy szikh vesz körbe, akkor nem hiszem, hogy bármitől is félnem kellene.” Utólag már tudjuk, hogy Gandhi ezzel kapcsolatban tévedett. 1984. október 31-n ugyanis testőrgárdájának két szikh tagja támadt rá, és több lövéssel kioltották életét.
Fia, Radzsiv Gandhi is, aki ugyancsak miniszterelnök volt (közvetlen édesanyja után) szintén merénylet áldozata lett. Neje, talán emiatt utasította vissza az ajánlatot, hogy miniszterelnökjelölt legyen. Unokája, Rahul, nemrég politikusi pályára lépett, szeretne miniszterelnök lenni...