
Hitler egyik leghőbb vágya volt a tökéletes német faj megteremtése. A hibátlan, egészséges árja sokszorozásához azonban rengeteg orvosi kísérlet szükségeltetett, amelyhez a Führernek sikerült megnyernie a legkiválóbb német orvosokat. Az emberkísérletek lebonyolítása nem ütközött különösebb technikai akadályba, hiszen a koncentrációs táborok foglyai alapanyagul szolgáltak az orvosi kutatásokhoz. Az orvostudomány céljait szolgáló embertelen kínzások folytak többek között Dachauban, Buchenwaldban és Ravensbrückben is.
A dachaui táborban Siegfrid Ruff, Georg August Weltz és Hans-Wolfgang Romberg arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi történik a több ezer méter magasból hideg vízbe zuhanó pilótákkal. A kísérletek során a szenvedő alanyokat jéghideg vízbe dobták, miközben dokumentálták a szervezet reakcióit. A buchenwaldi lágerben Erwin-Ding Schuler doktor azt vizsgálta, hogy a 392 önkéntes szervezete hogyan reagál a tífusz ellen beadott oltóanyagra. A ravensbrücki táborban fiatal, csinos lengyel nőket választottak ki a kísérletekhez, akiket csonttranszplantációnak, valamint olyan operációknak vetettek alá, melyek során szándékosan elfertőzték a sebeket. Az orvosok az emberi szervezet és a tűrőképesség határait tesztelték a kísérletekben.
A szintén Nürnbergben zajló perben az amerikai katonai bíróság előtt a vádlottak padján 23, a haláltáborokban, a kutatóközpontokban, laboratóriumokban tevékenykedő orvos ült. Az 1947. augusztus 20-ig tartó perben - a három nem orvosi végzettségű bűnös mellett - Karl Brandtot, Hitler orvosát, Karl Gebhardtot, Himmler orvosát, Waldemar Hovent, a buchenwaldi tábor vezetőorvosát és Joachim Mrugowsky-t, a Waffen-SS Higéniai Intézetének igazgatóját halálra ítélték. A többiek börtönbüntetést kaptak, illetve néhányan a tárgyalás befejeztével szabadon távozhattak.