159 éve (1850) halt meg Bem tábornok.
1794. március 14-n született Tarnów-ban Józef Zachariasz Bem. Krakkóban a tüzériskola hallgatója volt, 1811-ben főhadnagyként került a lovastüzérekhez. Napóleon 1812-es orosz hadjárata idején részt vett a Gdansk körüli harcokban, majd a varsói tüzérségi iskola tanára lett. 1822-ben egy összeesküvés résztvevőjeként letartóztatták, és egy évi börtönre ítélték, majd ezt büntetőszolgálatra változtatták. 1826-ban megvált a hadseregtől, műszaki tanulmányokat folytatott, de rögtön csatlakozott az 1830-31-es lengyel felkeléshez, és az osztrolenkai csatában a tüzérség irányítójaként szerzett nemzetközi hírnevet. (Petőfi 18 évvel később Osztrolenka véres csillagának nevezte.) A bukás után emigrált, bejárta Nyugat-Európát, s könyvet írt a lengyel szabadságharcról. 1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, majd 1848. október 14-től a forradalmi Bécs védőrségének parancsnoka lett. Bécs eleste után álruhában Pozsonyba ment és a magyar szabadságharc mellé állt. Kossuth november végén kinevezte az erdélyi hadsereg főparancsnokává. Bem újjászervezte a felbomlóban lévő erőket és három hónap alatt kiűzte Erdély földjéről az osztrákokat. A tihucai győzelemmel kikergette az északi seregeket, elfoglalta Marosvásárhelyt, majd a gálfalvi, szelindeki, vízaknai, szászvárosi, piski és nagyszebeni csatákban Puchner déli seregét verte meg. A magyar országgyűlés ezután altábornaggyá nevezte ki. 1849 májusában a Bánátot is megtisztította, majd a 70 ezres orosz intervenciós sereggel vette fel a harcot. Segesvárnál július 31-n az erőviszonyoknak megfelelően döntő vereséget szenvedett, maga is megsebesült, majd augusztus 9-n Temesvárnál az osztrákokkal szemben is alul maradt. A világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált, belépett a török hadseregbe, mert így remélte folytatni a harcot a cárizmus ellen. Murad Teflik pasa néven Szíria katonai parancsnoka volt haláláig.